Cikkek

Rettegés a valóságban 1.: Szörnyeteg a barlangban

0

Szerző: Somogyi Gábor • Dátum: 2003-02-12

Cikksorozatunk elkövetkező részeiben olyan megmagyarázhatatlan és a természetfeletti jelenségekkel kapcsolatos beszámolókat, a világ minden tájáról jelentett eseményeket mutatunk be, amelynek tárgya valamilyen úton kapcsolódik a lovecrafti világhoz, vagy az általa írt művek témájához. Mint ahogy azt olvashatják, az élet olykor fura dolgokat produkál, és igazolódni látszik az a mondás, miszerint az élet utánozza a művészetet.

Szörnyeteg a barlangban  

 

Az alábbi beszámoló Észak-Angliából származik, színhelye St. Helens, egy iparváros Liverpooltól észak-nyugatra. Norman egész életét ott töltötte. A következőket tanúsítja:  

 

„Igenis vannak szép falusias környékek az ipari északon. Két és fél mérföldnyire a lakóhelyemtől van egy kis tanya, amelyet buja erdei növényzet övez. Az erdei tisztáson rejtélyes barlangok találhatók.  

A környék lakói még látták a motorház, a kémény és a kút maradványait a barlangok körül. Időről-időre fáklyákkal és élelemmel felszerelt kirándulók bemerészkednek a barlangokba, hogy felkutassák legrejtettebb zugait. A kíváncsiskodók nagy része azonban csak a bejáratig jut el, de a barlang tucatnyi elágazása láttán sietve menekülnek ki a napfényre. Egy újságíró két mérföldnyi utat tett meg a föld alatt, mígnem egy tekervényes átjáró-rendszerhez érkezett. Az egyik rés elég nagy volt ahhoz, hogy átjusson rajta. Négykézláb csúszkálva haladt előre, amíg egy bonyolult útvesztőhöz ért, s a barlanglabirintustól visszariadva végleg felhagyott a további kutatással.  

Az egyik közeli nyílás mégis felkeltette a figyelmét, mert valamilyen okból ez a bejárat ki volt képezve, s a fáklya gyér lángjánál is látszott, hogy elüt a többi bejárattól. Erőt vett magán és belépett. Elállt a lélegzete, amikor rájött, hogy egy templomféleségben találta magát, oszlopos boltívekkel, sima falakkal. A templomszerű építmény egyik végében lépcsők vezettek fel a karzatra és az oltárhoz. Az utolsó ítélet fenyegető csöndje töltötte be a helyiséget. Bár a barlang belseje kísértetiesen hasonlított egy templomhoz, valami nem volt rendjén - de hogy mi, nem tudta felfogni. Első reakciója az volt, hogy menekülnie kell innét, visszarohant a hosszú, kacskaringós alagútba. Újabb két mérföldnyi út következett, s mire eljutott a kijárathoz, már az ájulás környékezte, és szerencsésnek mondhatta magát, hogy megúszta a kalandot.  

Bill Rigby már 1865-ben, kilenc éves korában járta a barlangot. Négy évre rá már dolgozott is ott, amikor a barlangok még Charles Howarth tulajdonában voltak. Bill visszaemlékezett egy mély aknára, amely lenyúlt egészen egy másik barlangrendszerig, s amely az újságíró által felkutatott rendszer alatt feküdt. Ezt az aknát 1870-ben, a kitermelés befejeztével betömték. Kérdés, hogy a föld alatti templomot munkások építették-e, vagy más, szakrális célokat szolgált. A templom légköre után ítélve az utóbbi a valószínűbb. A nyugtalanító vibrációk a legkevésbé sem jellemzőek egy keresztény templomra.  

Az évek során számos tragikus baleset történt a barlangokban. 1960-ban, majd 1977-ben expedíciókat szerveztek fiatal fiúk, s örökre ott maradtak. Az 1977-es mentőexpedíció során a fényképészek mélyebbre hatoltak, mint bárki más előttük. Lenyűgöző sztalagmit és sztalaktit alakzatokkal találkoztak.  

A mendemonda szerint a barlangrendszert a lovagok szellemei uralják, akiket Cromwell kergetett be ide, és nem engedte ki őket élve. 1650-ben még nem volt fáklya, s a lovagoknak semmi esélyük nem volt, hogy élve kikerüljenek a labirintusból. Számosan hallották a barlangokból jövő haldokló emberi nyöszörgéseket.  

Néhány évvel ezelőtt St. Helens Műszaki Főiskolájának néhány diákja több mint nyolc órán át kutatta a barlangot. Egyikük a barlang főbejáratánál őrködött, a felszerelés és a ruházat váltását irányította. Amikor az egyikük feljött, vérzett az arca és a keze ellenőrizhetetlenül remegett. Annyira megkövültek, hogy egyetlen szót sem tudtak ejteni arról, hogy mi történt velük odalent, s mindmáig megőrizték hátborzongató titkaikat.  

Amikor tíz évvel ezelőtt a barlangoknál jártam, egy cserkészparancsnok borzalmas történetet mesélt. Kirándulást szervezett a barlangokba, s amikor kijöttek, két cserkész hiányzott. Visszafordultak a bonyolult barlangrendszerbe. Az egyik fiú egy sztalaktitról függött alá holtan, kötéllel a nyakában. Mindkét lába hiányzott.  

Aztán a barlang egyik sötét sarkából rágás zaja ütötte meg a fülüket. Egy törpeszerű, hatalmas fejű lény falatozott a másik fiú testéből.”  

 

(Forrás: Spinechiller by Peter and Mary Harrison, Sinclair Pub., 1990)

Ajánlott

Itt az az Azilum 7!

Augusztusi számunk már kapható. A 80 oldalas magazinban többek közt Lovecraft, F. B. Long és Robert A. Lowndes írása olvasható.

tovább

Barlow kontra Shepherd

A Wilson Shepherd és R. H. Barlow közti érdekes levélváltás Lovecraftnak köszömhetően fennmaradt. Egy vélhetően csalás bűntette bontakozik ki tömör összefoglalójában!

tovább

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.