Cikkek

Rettegés a valóságban 2.

0

Szerző: Somogyi Gábor • Dátum: 2003-03-02

Cikksorozatunk elkövetkező részeiben olyan megmagyarázhatatlan és a természetfeletti jelenségekkel kapcsolatos beszámolókat, a világ minden tájáról jelentett eseményeket mutatunk be, amelynek tárgya valamilyen úton kapcsolódik a lovecrafti világhoz, vagy az általa írt művek témájához. Mint ahogy azt olvashatják, az élet olykor fura dolgokat produkál, és igazolódni látszik az a mondás, miszerint az élet utánozza a művészetet.

Helen Swire az 1950-es években Nyugat-Afrikában dolgozott a Niger-delta menti Warriban.  

 

„A cég szolgálati házában laktam, a kertben patak folyt. A helybeliek egyik szokása volt, hogy esténként kiültek a folyó menti udvarukra, hideg italokat kortyolgattak csevegés közben.  

Afrikában soha sincs csend. Éjszaka is szól a zene, s harsog a nevetés a munkásnegyedben, ami keveredik a kecskebékák muzsikájával, a rovarok millióinak zümmögésével; fel-alá sikló kenuk evezői csobbannak a vízben.  

Egy este a szomszédommal iszogattunk, hogy enyhítsünk a nagy hőségben végzett munka fáradalmain. Hirtelen mindketten elhallgattunk, mert halotti csendre lettünk figyelmesek. Se emberi hang, se a rovarok zümmögése nem hallatszott; a folyón se mozdult semmi, még csak egy suttogás se hangzott el a környéken. A trópusi éjszaka hősége ellenére jéghideg borzongás futott végig rajtunk, libabőrös lettem.  

Öt perc elteltével visszatért az éjszaka megszokott moraja. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Szomszédom, aki minden tekintetben gyakorlatias ember, bevallotta, hogy a haja szála az égnek állt ijedtében. Nem láttunk semmit, de az a leírhatatlan, mindent elsöprő érzésünk támadt, hogy azt a helyet, ahol ültünk, megszállta a gonosz.  

Másnap reggel, amikor megemlítettem a dolgot az inasomnak, alázatosan közölte velem, hogy a múlt éjszaka nagyon rossz dzsu-dzsu volt. Az afrikaiak babonásak, és a dzsu-dzsu egy átokféleség a legrosszabb fajtából. Azt a bizonyos helyet, ahol ültünk, a legenda szerint vízimanók szellemei kísértik. A bennszülöttek varázsénekekkel és áldozatokkal próbálják őket kiengesztelni.  

Minden évben megtartják a halászfesztivált, amikor a bennszülöttek kenuikban feleveznek a folyón, gazdag mintákkal festik ki testüket, hogy semlegesítsék a szellemek erejét.”  

 

(Forrás: Spinechiller by Peter and Mary Harrison, Sinclair Pub., 1990)

Ajánlott

Rád vetülnek az... Árnyak az időn túlról!

Megérkezett magazinunk, az Azilum első különszáma! Az antológia 17 mítoszos történettel jelentkezik plusz egy esszével a Cthulhu-mítosz kialakulásáról és az első évtizedek fejleményeiről.

tovább

Itt az Azilum 9!

Nagy Chaugnar Faugn története folytatódik az Azilum 9. számában! T. E. D. Klein, Thomas Ligotti, Henry James és Richard F. Searight művével is találkozhat az olvasó!

tovább

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.