Cikkek

A horror enciklopédiája

0

Szerző: Szilágyi G. Gábor • Dátum: 2007-09-06

(The Encyclopedia of Horror, Ed. by Richard Davis) Hamlyn, London 1987. (alapkiadás: Octopus, London 1981) 192 o.

A horror szép lassan belopta magát hétköznapjaink világába. A tévéképernyőn szinte naponta tűnnek föl közeli és távoli környezetünk valódi rémképei s mellettük – a video egyre nagyobb népszerűségének (és hozzáférhetőségének) köszönhetően – a celluloidszörnyek serege. Így sokszor már gyermekfejjel végignézhetjük a napi lidércnyomásokat követően a háromezer éves múmia fölemelkedését a sírból, láthatjuk Frankenstein doktor kreatúráját, amint kezét nyújtogatja, hogy megragadja a Napot, hallhatjuk a farkasemberek üvöltését a telihold világánál, és érezhetjük az adrenalin felgyorsult áramlását, amikor éjfélt ütvén az óra, megnyílik Drakula koporsója. A videovérhez szokott néző azonban ritkán tesz kísérletet arra, hogy ezt a rémisztően igéző horrorvilágot behatóbban is tanulmányozza, bár erre a(z) – igaz, főleg angol nyelvű szakirodalom gazdag lehetőséget kínál. Énnek egyik impozáns megjelenésű példánya a Richard Davis szerkesztette, A horror enciklopédiája című műfajkalauz. Járjuk körül segítségével a hátborzongatás művészetét.  

Az előszót vagy ajánlást nem kisebb személyiség írta, mint az angol rémfilmek legendás alakja, Peter Cushing, akinek neve, művészete elválaszthatatlanul összefonódott a műfaj történetével. (A magyar néző a Csillagok háborúja című filmben Tarkin tábornok alakjában láthatta.) A bevezetésben a szerkesztő már felkészíti az olvasót, fölvázolja a könyv megszületésének körülményeit (reneszánszát éli a műfaj a vásznon és az irodalomban egyaránt), behatárolja a horror fogalmát, majd röviden tájékoztat az enciklopédia fölépítéséről, az egyes fejezetekről. Melyek is ezek?  

Az első – Tom Hutchinson munkája – a Gonosz szörnyetegek címet viseli. Ebben kiderül, hogy a szörnyek meglehetősen széles skálát képviselnek az ember alkotta teremtményektől az isteni szörnyeken keresztül a különböző állati bestiákig, sárkányokig bezárólag. Az első számú szörny a „népszerűségi listán” azonban vitathatatlanul a sátán.  

De olykor nem is benne, hanem magában az emberben kell keresni a gonoszt, ahogyan erre Robert Louis Stevenson már a múlt század végén fölhívta a figyelmet. Végül külön epizódot kaptak a filmszalag szörnyei s azon belül is King Kong, a romantikus óriásgorilla és a világűr szörnyei.  

A következő fejezet már számunkra is ismerős témát dolgoz föl. Michael Parry A Frankenstein-mondá-t írta meg. A történet természetesen nála is a Genfi-tó partján, a Villa Diodatiban kezdődik, majd sorra veszi a könyv megszületésének, kiadásának körülményeit. Alig pár évvel később a regény már a színpadon arat hatalmas sikert, s egészen napjainkig kedvelt darabja az angol és amerikai repertoároknak. A színháznál talán csak a mozi tanúsított nagyobb érdeklődést. Már a némafilm felfedezte magának a szomorú lelkű szörnyeteget, ám a világsikert csak az 1931-ben készült James Whale-féle változat hozta meg. A film folytatásait, az újabb történeteket a Frankenstein fiai rész taglalja, ám az angol horrorcég, a Hammer Stúdió filmjeit – lévén angol kiadású a könyv – külön vette sorra.  

Az ördögök seregé-nek bemutatására Richard Cavendish vállalkozott. Bevezetőjében a közelmúlt néhány intő esetét hozza föl példának arra, hogy az ördögi szekták és a sátánizmus soha nem látott mértékben van jelen napjainkban, és a gonosz ereje, befolyása éppen úgy hat ma is, mint évszázadokkal ezelőtt. A sátán megjelenítésére a képzőművészetből, az irodalomból és a filmből számos példát kapunk, miközben megismertetik velünk a pokol királyságát, a démonok hierarchiáját, hatékony működésűket s legjellegzetesebb képviselőjüket, a gonosz boszorkányokat.  

Egy két részből összekapcsolódó fejezet következik, amely a vámpírokkal és a farkasemberekkel hoz össze bennünket. Mielőtt azonban a legismertebb és legklasszikusabb vámpírral – Drakulával – találkoznánk, Basil Copper egy rövid áttekintést ad a vérívók mítoszáról. Megtudhatjuk ki/mi a vámpír, és bemutatkoznak nekünk a történelem régi és modern vérszívói. Természetesen azután színre lép a legendás Drakula gróf is, akinek nyomon követhetjük életrajzát, majd színházi és filmszínházbeli pályafutását egyaránt. Utána már a farkasembereké a szó. A róluk szóló rész fölépítése megegyezik a vámpírokéval: kikből lehet farkasember, történelmi adatok, a szörnyfigura az irodalomban és a filmvásznon.  

A természetfeletti dolgok, történetek mindig is vonzották a literátorok tekintélyes részét. Michael Ashley gyűjtötte csokorba néhány ismertebb képviselőjüket, s írta meg a szellemtörténetek megszületésének hátterét. A sort Horace Walpole, a gótikus regények atyja nyitja, majd Monk Lewis és a nálunk is kedvelt Edgar Allan Poe következik. Azután Charles Diekens mellett megjelenik Bulwer-Lytton, a gonosz kísértetek megteremtője, őt követi Sheridan Le Fanu és Henry dames. Néhány további kevésbé ismert – név után a századelő szellem-írói következnek, majd a modern mesterek.  

Az élő halottak, a zombik a horror legújabb keletű figurái. Történetük a NyugatIndiai-szigetvilág – főleg Haiti – voodoo szertartásaiban gyökeredzik. A róluk szóló hihetetlen beszámolók hamar megihlették a filmeseket, s Hollywood a harmincas évek elejétől ontani kezdte a zombifilmeket. Az élő halottak speciális típusát képviselik a múmiák. A szerkesztő rövid összefoglalásában áttekintést nyújt előéletükről, a múmiakészítés hagyományairól, technikájáról és az Egyiptomon kívüli múmiákról. Számukra is a halhatatlanságot – a múzeumok mellett – a celluloidszalag biztosította.  

Az utolsó fejezet egy túlvilági utazás, melynek keretében utunk elvezet Fritz Leiber, Michael Moorcock, H. P. Lovecraft és más fantasztikus írók munkássága mellett, illetve bepillantást nyerünk a varázslat világába és a sötétség birodalmába. A befejezésben Douglas Hill az álruhás horrorral és a holnap szörnyeivel foglalkozik.  

A melléklet egy két részből álló katalógus, melynek első részét a kitűnő képregényszakértő – s mellesleg a horrorban is „utazó” –, Denis Gifford állította össze. A horrorképregények rövid történetének megírása mellett katalógusába az 1948-tól 1980-ig terjedő időszak 235 horrorkomik kiadványa került. A másik egy filmlista 1910 és 1980 között készült 290 film minimális adataival –, amely a szerkesztő kézjegyét viseli magán.  

A horror enciklopédiája igényes, szép kiállítású album, amely bemutatja az érdeklődők számára a horror fontosabb összetevőit, elemeit, kedvelt figuráit. Mindezt rendkívül széles kitekintéssel teszi, hiszen a számtalan példát a valóságos élet és a képzőművészet, az irodalom és a filmművészet hatalmas anyagából meríti. A kötetet a rendkívül gazdag – 252 színes és fekete-fehér képből álló – képanyag teszi teljessé. A minden tekintetben lenyűgöző és tisztességes szemléletű könyv magyar nyelvre történő lefordítása sokat segíthetne a horrorral kapcsolatos mendemondák, félreértések, belemagyarázások tisztázásában.

Ajánlott

Itt az az Azilum 7!

Augusztusi számunk már kapható. A 80 oldalas magazinban többek közt Lovecraft, F. B. Long és Robert A. Lowndes írása olvasható.

tovább

Barlow kontra Shepherd

A Wilson Shepherd és R. H. Barlow közti érdekes levélváltás Lovecraftnak köszömhetően fennmaradt. Egy vélhetően csalás bűntette bontakozik ki tömör összefoglalójában!

tovább

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.