Cikkek

H. P. Lovecraft regényei

0

Szerző: August Derleth • Dátum: 2003-01-01

H. P. Lovecraft mindössze három regényt írt megannyi novellája és elbeszélése között, és olybá tűnik, valamennyi amolyan kisregény, hiszen hosszabbak mint egy elbeszélés, de nem annyira mint egy regény. A legigényesebb közülük kétségtelenül a Charles Dexter Ward esete (The Case of Charles Dexter Ward), mely eredetileg 1927-28-ban íródott, de kiadást nem ért meg egészen 1941-ig, amikor is egy rövidített kiadás meg jelent a Weird Talesben. Az első teljes változat 1943-ban jelent meg a Beyond the Wall of Sleepben, s azóta már önállóan is többször Angliában, Amerikában pedig készült belőle egy tipikus horror-movie is Vincent Price-szal a főszerepben elég nevetséges módon, ám tipikus hollywoodi manírral Edgar Allen Poe's Haunted Palace!-nek címezve.

Hosszúságát tekintve a második, A hallucináció hegységei (At the Mountains of Madness) 1931-ben íródott, és a hosszabb regényt a publikálás időpontját tekintve megelőzve jelent meg az Astounding Tales-ben, úgyszintén kissé megkurtítva. A harmadik, a Zarándokút Kadathba (The Dream-Quest of Unknown Kadath) bizonytalan körvonalak alapján, találomra íródott a másik két regény kidolgozása közepette valamikor az 1920-as évek elején, vagy közepe táján, s ellentétben azokkal a regényekkel, egyszer sem dolgozva át, ez a mű maradt a legkevésbé megnyugtató állapotban mind közül. A regény tulajdonképpen nem a Cthulhu-mítosz egy része – amelyhez a Charles Dexter Ward esete és A hallucináció hegységei is tartoznak –, henem ellentétben a Mítosztól kölcsönzött biztoskezű karcolatokkal,inkább Lovecraft munkásságának korábbi periódusához tartozik, amikor nyilvánvalóan Lord Dunsany fantasztikus meséinek hatása alatt állt. A Zarándokút Kadathba egy a közül a négy történet közül, amelyek Randolph Carterről íródtak, aki pedig magát Lovecraftot reprezentálni jött létre Lovecraft egy álomtörténetében, a Randolph Carter vallomásában (The Statement of Randolph Carter), amely 1919-ben íródott, amikor sok munka, melyeken Lovecraft azokban a napokban dolgozott amatőr sajtó számára készült esetleges megjelenésre kárhoztatva. Nagyon valószínű, hogy a Zarándokút Kadathba nem sokkal ez után az időszak után kezdett el íródni, s egyértelmű, hogy bár éveken át készült, az általános könnyedségből kivehetően Lovecraft kezdetben a legkevésbé sem határozot elképzelésekkel látott hozzá. A Zarándokút Kadathba félre volt téve majdani átdolgozásra, de a Cthulhu-mítosz magába szippantotta Lovecraft kreatív érdeklődésének nagyobb részét kezdve az 1920-as évek közepétől. Mindamellett Lovecraft törődve Carter történetével kétszer is visszatért Randolph Carterhez a Zarándokút Kadathbát kiegészítendő. 1926-ban, amikor megírta Az ezüstkulcsot (The Silver Key), és 1932-ben, amikor is barátja és levelezőpartnere E. Hoffmann Price sürgetésére rászánta magát – miután Price maga írta meg Az ezüstkulcs folytatásának sajátos verzióját –, hogy folytassa és átdolgozza Price történetét, amely végtére is mint közös alkotás jelent meg Az ezüstkulcs kapuin át (Through the Gates of the Silver Key) cím alatt. A négy összefüggő történet keletkezési sorrendje tehát: Randolph Carter vallomása, Zarándokút Kadathba, Az ezüstkulcs, Az ezüstkulcs kapuin át. A hallucináció hegységei egy radikális utazást tár elénk, legalábbis ez Lovecraft egyetlen mesefolyama, mely a délsarki pusztákon játszódik, s meggyőző horror-atmoszférája részben Lovecraft személyes rettegésének s allergiájának tulajdonítható minden olyan éghajlattól, ahol alacsonnyabb hőmérséklet uralkodik mint 20°, illetve, élete későbbi szakaszában, mint 30°. Habár a Zarándokút Kadathba hagy maga után kívánnivalót, a Charles Dexter Ward esete és A hallucináció hegységei kettő Lovecraft leghatásosabb hátborzongató történetei közül. Mindkettő igényes kidolgozású, habár Lovecraft szokásos bizonytalansága folytán, amellyel saját művei iránt viseltetett, a Charles Dexter Ward esete sosem volt szerkesztő elé terjesztve, míg élt, A hallucináció hegyei pedig a Weird Tales által elutasítván visszakéretett a szerkesztői asztalról – „A hallucináció hegyei – írta később Lovecraft – a legkomolyabb művet prezentálja, amit valaha eddig megpróbáltam, és visszautasítása nagyon bátortalanítólag hatott rám. „ –, noha aztán az Astounding Tales elfogadta egy ügynök, Julius Schwartz irodáján keresztül, s ez egyetlen olyan alkalom volt, amikor egy ügynök járt közben Lovecraft történeteik elismertetésében, amiket Lovecraft vonakodásának ellenére Donald Wandrei és mások Lovecraft barátai és levelezőpartnerei közül küldtek neki közlésre az után a bizonyos visszautasítás után is.  

A Zarándokút Kadathbával ellentétben, amely folyamatosan átdolgozás alatt állt Lovecraft javító munkája illetve az amatőr újságkiadást illető érdeklődése folytán, a Charles Dexter Ward esete és A hallucináció hegységeinek létre jöttét nem kísérték jelentősebb szünetek mint a levelezés. Lovecraft meglehetősen szűkszavú volt levelezésében a Charles Dexter Ward esetét illetőleg, nem tesz utalást másra, mint hosszúságára, illetve a gépelt példány elkészítésének kellemetlenségeire, amely az ő szarkalábas kéziratából készült, illetve dolgoztatott át, nem úgy, mint A hallucináció hegyei esetében, amellyel kapcsolatban kétségek gyötörték, s amely csak erősíttetett, mikor a Weird Tales szerkesztője visszautasította a kéziratot. „A hallucináció hegységei a kumulatív horror egy bizonyos fajtájával bír – írta 1931 áprilisában röviddel átdolgozásának megkezdése után – de összességében véve túl vontatott az olcsó, műélvező piacon...  

Az oldalak fele javított, transzponált, összefűzött túl minden emberi olvashatóságon! „ Lovecraft olyan bizonytalan volt a történet érdemeit illetően, hogy levelezőpartnerei közül jónéhányat eléggé megfertőzött ahhoz, hogy első olvasásra őket is bizonytalanságban hagyja a történet illetőleg, ám mint legtöbb hosszabb lélegzetű munkája, A hallucináció hegységei csak növekszik erejében és hatásosságában újraolvasásakor. A Charles Dexter Ward esete ugyanígy. A hamisítatlan horrortól, amely átitatja e történeteket, ez a két kisregény H. P. Lovecraft legjobb írásai között áll.  

 

Varga I. Nándor fordítása

Ajánlott

Itt az az Azilum 7!

Augusztusi számunk már kapható. A 80 oldalas magazinban többek közt Lovecraft, F. B. Long és Robert A. Lowndes írása olvasható.

tovább

Barlow kontra Shepherd

A Wilson Shepherd és R. H. Barlow közti érdekes levélváltás Lovecraftnak köszömhetően fennmaradt. Egy vélhetően csalás bűntette bontakozik ki tömör összefoglalójában!

tovább

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.