Az író második regénye A zöld arc a férfi és női elv egyesülésével fejeződik be egy „megszentelt menyegzőben". Tehát a testnek a szellem által kell legyőzetnie. E törekvés végcélja az ember szellemi felébredése, azaz „még ebben a világban élni, de már nem ebből a világból valónak lenni". Ezt a lehetőséget szimbolizálja a látomásban „Chidher", az iszlám szufi egy misztikus alakja. Mint Keresztelő János engedi át a helyét a legmagasabb misztériumban. Chidher „örökzöldet" jelent vagy „örök ifjút" is; ami a halhatatlan „Új Embert" szimbolizálja. Egy látomásban „János-fej"-ként jelenik meg Chidher, mint félig ember, félig kígyó. A regény főszereplője elnyeri ezt a „János-fej"-et és képes vele a múltba és jövőbe pillantani, azaz már jelenlévő az állapota: „még ebben a világban él, de már nem ebből a világból való." Ez is egy összeköttetése a férfi és női princípiumnak: a szív és a fő egyesítése.