A fehér dominikánus Gustav Meyrink munkái közül talán a legjobb. Az író itt olyan emberen keresztül fejezi ki önmagát, aki a tapasztalatokon át nemcsak felismeri az eljövendő világ-forradalmat, hanem meg is érti annak mélyebb értelmét.

Ebben a műben Meyrink leírja, hogyan tanulja meg érteni az „Én" az „embert, ki ismeri önmagát", és hogyan jut el ahhoz, hogy mi az emberiség létének célja, értelme (mi a kulcs, ami ehhez vezet); hogyan értse meg Keresztelő János szavait: „Néki növekednie kell, nékem pedig alábbszállanom."

A transzfiguráció, a lélek újjászületése, a személyiség átalakulása az első lépés, mielőtt a megszabadult ember eljövetele valósággá válik még ebben a természetrendben.