Kis Vaksi Hal, csodás a te bölcsességed,

Kis Vaksi Hal, ki vájta ki az egyik szemed?

Míg megsúgom a vágyam, füleli rendesen,

Kis Vaksi Hal, egy szeretőt küldj nekem!

A BISZÁRÁ VARÁZSIGÉJE

Egyes bennszülöttek szerint Kullú városának túlsó végégéből jött, a tizenegy hüvelykes Templomi Zafír mellől. Mások azt állítják, az ao-csungi Ördög-Szentélynél készítették Tibetben, ahonnan ellopta egy káfir, tőle egy gurka, tőle pedig egy lahauli, akitől egy muszlim szolga, míg ez eladta később egy angolnak, s ezzel minden varázserejét elveszítette. Hiszen ahhoz, hogy rendeltetése szerint működjön, Purí Biszáráját el kell lopni, lehetőség szerint vérontás árán, de mindenesetre alattomos szándékkal.

Valamennyi történet, mely azt meséli el, miként került Indiába, téves. Puríban készítették, emberöltőkkel ezelőtt – az elkészítésének módja egy kisebb könyvet is megtöltene –‚ majd a templom egyik táncoslánya ellopta, hogy fölhasználja saját céljaira, és aztán kézről kézre járt, mindig észak felé haladva, mígnem megérkezett Hanléba. Útközben végig megtartotta az elnevezését: Purí Biszárája. Formáját tekintve egy apró négyszögletes ezüstdobozról van szó, kívülről rubintkő verettel. A rugóval nyíló doboz belsejében egy szem nélküli hal van, amelyet valamiféle sötét diófából faragtak, s aranylap-borítása mára már fakó és foszladozó. Ez hát Purí Biszárája, és bárki emberfia jobban jár, ha egy királykobrát fog a kezébe, mintha megérinti Purí Biszáráját.

Mindenféle varázslat kiment már a divatból, és feledésbe merült a világon, kivéve Indiát, ahol semmi sem változik annak a csillogó, cukormázas valaminek az ellenére, amit az emberek „civilizációnak” neveznek. Mindenki, aki hallott már Purí Biszárájáról, fel tudja sorolni, milyen varázserőkkel rendelkezik, persze feltéve, ha becsületesen ellopják. Ez az egyetlen szabályosan működő, megbízható szerelmi amulett az egész országban, egy kivétellel. (A másik a Nizám Lovasság egyik tisztjének a birtokában van, bizonyos Tuprani nevű helyen, északra Hyderabadtól.) Ebben mindenesetre biztosak lehetünk. Egyszer majd valaki arról is mesél.

Szóval, ha valaki a Biszárát nem ellopja, hanem ajándékba kapja, megveszi vagy találja, az amulett a tulajdonosa ellen fordul, és három éven belül teljes nyomorba dönti vagy a halálát okozza. Ez egyébként amolyan mellékes tény, amelyet majd akkor magyarázok el, ha lesz rá elég idő. Addig akár nevethetünk is rajta. Jelen pillanatban a Biszárá tökéletes biztonságban van, egy bérpóni nyakán lóg kék gyöngy-nyakláncra akasztva, amely elhárítja a szemmelverést. Ha a bérkocsis valaha megtalálja, és viseli vagy a feleségének ajándékozza, az ég legyen irgalmas hozzá.

A Biszárá legutóbb, l884-ben egy nagyon koszos, golyvás hegyi napszámos asszony tulajdonában volt Théogban. Északról aztán eljutott Simlába, mielőtt Churton muszlim szolgája megvette, majd az ezüst-értékének háromszorosáért továbbadta volna Churtonnak, aki különleges csecsebecséket gyűjtött. A szolgának ugyanúgy fogalma sem volt róla, mit vásárolt meg, majd adott el, akárcsak a gazdájának, de egy férfi, aki átnézte Churton ritkaság-gyűjteményét – Churton egyébként segédjegyző volt –‚ megpillantotta a Biszárát. Ő azonban tartotta a száját. Angol ember volt, de hitt az effélékben, amiből kiderül, hogy különbözött a legtöbb angoltól. Tisztában volt vele, micsoda veszedelmeket rejt a dobozka, akár működésben van éppen, akár nem. Hiszen a keresetlen szerelem szörnyű adomány.

Pack – „Férges Pack”, ahogy mi hívtuk – minden tekintetben utálatos ember volt, aki bizonyára a véletlen folytán keveredett a hadsereghez. Csupán három hüvelykkel volt magasabb a kardjánál, és körülbelül fele annyira erős. Márpedig az a kard ötven shillinget ért. Senki sem szerette, és azt hiszem, éppen töpörödöttsége és érdemtelensége volt az, ami miatt reménytelen szerelembe esett Miss Hollis iránt, aki jóravaló volt, kedves és egy méter hetven magas a teniszcipőjében. De Pack nem elégedett meg azzal, hogy csöndes szerelmet érezzen iránta, hanem szánalmas kis valójának minden erejével igyekezett sikerre vinni az ügyet. Ha nem lett volna olyan kellemetlen figura, az ember még talán meg is sajnálja. Fölhevült, reszketett, ette a fene, és föl-alá rohangászott izgalmában, miközben megpróbálta magát kívánatossá tenni Miss Hollis nagy, nyugodt, szürke szemében – de mindig kudarcot vallott. Az igen elvakult, egyoldalú és a viszonzás leghalványabb reményét is nélkülöző ragaszkodás egyik esete volt ez a kevés közül, amelyekkel még ebben az országban is találkozik olykor az ember, ahol mindenki kódex szerint házasodik. Miss Hollis úgy tekintett Packre, mint valami csúszómászóra az út porában. A férfinak semmiféle kilátása nem volt a századosi fizetésnél nagyobb jövedelemre, és elég esze sem volt hozzá, hogy akár egy ánával is megtoldja azt. Ha egy jellemes, derék férfi efféle szerelembe esik, az megható. Ha egy jó ember esik ilyen szerelembe, az nemes dolog. Az ő esetében, az lévén, aki, az egész mindössze kínos volt.

Ezt eddig biztosan elhiszi nekem az olvasó. Amit már nem fog elhinni, az ezután következett: Churton és a Férfi, aki tudott a Biszáráról, együtt ebédeltek a Simlá Klubban. Churton az életéről panaszkodott, úgy általában. A legjobb kancája kiszabadult a karámból, és a hegyoldalon eltörte a hátát, a határozatait visszavonta a Felsőbb Bíróság, ami nagyobb szégyen, mint amekkorára egy segédjegyző nyolc év szolgálat után számíthat, gyötörte a mája és a láz, és az elmúlt hetekben mindenféle egyéb nyavalyája is volt. Vagyis, összességében, teljesen le volt törve.

A Simlá Klub ebédlője, ahogy azt az egész világ tudja, két részre van osztva, és a két helyiséget egy boltíves átjáró köti össze. Ha valaki belép az ajtón, balra fordul, és az ablak melletti asztalhoz ül, akkor a székéről biztosan nem látja, ha egy másik vendég bejön utána, jobbra fordul, és leül a boltívtől jobbra eső asztalhoz. Am érdekes módon minden szót tisztán lehet hallani, és nemcsak a szomszéd asztalnál elhangzottakat, de még a szolgák beszélgetését is a spanyolfal mögül, ahonnan az ételt szolgálják fel. Ezt érdemes tudni: egy visszhangzó helyiség olyan csapda, amellyel jobb óvatosnak lenni.

Félig tréfából, félig pedig annak reményében, hogy a szavai célba érnek, a Férfi, aki tudott a Biszáráról, mindent elmesélt Churtonnak az amulettről, méghozzá sokkal részletesebben, mint ahogy azt én tettem. Az elbeszélést pedig azzal a javaslattal fejezte be, hogy Churton hajítsa le a dobozt a szakadékba, és figyelje meg, vajon megszabadul-e a gondjaitól. Átlagos fül, főleg angol fül számára az egész történet nem több érdekes népi mendemondánál. Churton nevetett rajta, azt mondta, aligha volt része valaha érdekfeszítőbb ebédben, majd távozott. Pack magában ebédelt a boltívtől jobbra, és mindent hallott a beszélgetésből. Már csaknem beleőrült abszurd vonzalmába Miss Hollis iránt, amelyet egész Simlá kinevetett.

Különös, hogy ha egy férfit megmagyarázhatatlan gyűlölet vagy szerelem fűt, akkor megmagyarázhatatlan dolgokat tesz, hogy kielégítse a vágyait. Olyan tettekre is képes, amilyeneket soha nem kísérelne meg pusztán pénz vagy hatalom kedvéért. Efelől semmi kétség. Salamon király soha nem állított volna oltárt Istárnak és még megannyi bizarr nevű istennőnek, hacsak nincsenek valamiféle gondok a háremében. De ez a történet most mellékes. Ami történetünk a következőképpen alakult: másnap Pack ellátogatott Churton házába, Olyan időpontban, amikor biztosan nem találja otthon, meghagyta neki a névjegyét, és ellopta Purí Biszáráját, amely ott volt szokásos helyén, a kandallópárkányon az óra alatt. Természetéből fakadóan épp olyan alattomos tolvaj volt, mint amilyen ember. Három nappal később egész Simlát áramütésként érte a hír, hogy Miss Hollis igent mondott Packnek – a töpörödött patkány Packnek! Hát kívánhat valaki ennél világosabb bizonyítékot? Purí Biszáráját ellopták, és annak rendje és módja szerint működésbe lépett, ahogy mindig, amikor tisztességtelen úton sajátítják el.

Egy ember élete során legföljebb háromszor vagy négyszer érezheti igazolva magát, ha belekotnyeleskedik mások ügyeibe, hogy eljátssza a Gondviselés szerepét. A Férfi, aki tudott a Biszáráról, igazolva érezte magát – de hinni és egy hiedelem szerint cselekedni, két egészen különböző dolog. Pack arcátlan elégedettsége, ahogy Miss Hollis oldalán poroszkált Simlá utcáin, és Churton meglepő felgyógyulása májbetegségéből, közvetlenül azután, hogy megszabadult a Biszárától, további lépésekre bírta rá a Férfit. Kifejtette újabb tervét Churtonnak, és Churton ismét nagyot nevetett, mert már csak neveltetéséből kifolyólag is képtelen volt elképzelni, hogy egy állami alkalmazott lopjon – legalábbis efféle apróságot. Ám Miss Hollis felfoghatatlan döntése, hogy hozzámenjen ahhoz a Férges Packhez, arra sarkallta, hogy utánajárjon a Férfi gyanújának. Kijelentette, hogy mindössze azt kívánja kideríteni, hová tűnt a rubinveretes ezüstdobozkája. Egy állami alkalmazottat nem lehet lopással vádolni. Viszont aki átkutatja a szobáját, az maga sem más, mint tolvaj. Churton, miután a Férfi, aki tudott a Biszáráról, elültette a bogarat a fülében, végül mégis a betörés mellett döntött. Ha pedig nem talál semmit Pack szobájában... nos, elgondolni is kínos, hogy ez esetben mi történne.

Pack bálba volt hivatalos a Benmore-ba1 – a Benmore akkoriban még az igazi Benmore volt, és nem egy iroda –‚ és huszonkét keringőből tizenötöt végigtáncolt Miss Hollisszal. Churton és a Férfi e közben elmentek Pack hotelszobájába, és magukkal vittek minden kulcsot, amit csak találtak. Biztosak voltak benne, hogy a szolgái nem lesznek ott. Pack olcsó alak volt. Nem ruházott be egy tisztességes pénzszekrényre, amelyben a papírjait tarthatta, hanem megelégedett egy ócska bennszülött utánzattal, amelyet tíz rúpiáért kapni a bazárban, és bármelyik kulccsal könnyedén ki lehet nyitni. A mélyén, Pack biztosítási szerződése alatt, Churton és a Férfi megpillantották Purí Biszáráját!

Churton mindennek elmondta Packet, majd zsebre tette a Biszárát, és maga is elment a bálba. A Férfi csatlakozott hozzá. Épp időben érkeztek meg a vacsorára, és láthatták Miss Hollis tekintetében a vég kezdetét. A lány a vacsora végén hisztérikus rohamban tört ki, majd az édesanyja magával vitte.

A bál után, a gyalázatos Biszárával a zsebében, Churton kificamította a bokáját a régi Korcsolyapályához vezető lépcsőn lefelé menet, aztán zúgolódása ellenére riksába ültették és hazaküldték. Semmivel sem hitt jobban Purí Biszárájában ez után a megnyilatkozás után, de fölkereste Packet, és igen csúf jelzőkkel illette, amelyek közül a „tolvaj” volt a legenyhébb. Pack a kisember ideges mosolyával hallgatta a szidalmakat, és az utolsó porcikájáig átjárta a sértettség, majd útjára indult. Nem volt nyilvános botrány az ügyből.

Egy héttel később Miss Hollis végérvényesen szakított Packkel. Tévesen ítélte meg vonzalma természetét, mint mondta. Így hát Pack elment Madrászba, ahol nem zavarhat sok vizet, még akkor sem, ha véletlenül ezredes lesz belőle.

Churton ragaszkodott hozzá, hogy a Férfi, aki tudott Biszáráról, elfogadja a dobozt ajándékba. A Férfi elfogadta, azon nyomban lement vele a Cart Road-ra, ahol talált egy bérpónit, kék gyöngylánccal a nyakában. Egy cipőfűzővel rákötötte a láncra a Biszárát, és hálát adott az égnek, hogy megszabadult tőle. Vésse az eszébe az olvasó, hogy ha valaha rátalál Purí Biszárájára, semmi esetre se próbáljon meg kárt tenni benne. Most nem érek rá ezt elmagyarázni, de annyi bizonyos, hogy az erő a kis faragott halban rejlik. Gubernatis úr vagy Max Müller sokkal többet tudna mesélni erről, mint jómagam.

Az olvasó bizonyára azt gondolja, ez a történet a képzelet szüleménye. Hát jó. De ha valaha rátalál egy kis rubinveretes ezüst dobozkára, amely hét-nyolc hüvelyk hosszú és háromnegyed annyi széles, és egy sötétbarna faragott fahal van benne aranyborítással, tartsa csak meg. Tartsa meg három évre, és döntse el maga, hogy a történetem igaz-e vagy hamis.

Vagy, ami még ennél is jobb: lopja el, ahogy Pack tette, és meglátja, bánni fogja, hogy nem lett inkább öngyilkos már az elején.

Sári Júlia fordítása

1 Simlá egyik előkelő épülete, amelyet a szabadkőműves páholy tartott fenn.