Olvasószoba
Collapsing Cosmoses
Szerző: Howard Phillips Lovecraft–Robert H. Barlow • Év: 1935
[Note: Barlow’s contributions are in brackets.]
Dam bor glued each of his six eyes to the lenses of the cosmoscope. His nasal tentacles were orange with fear, and his antennae buzzed hoarsely as he dictated his report to the operator behind him. “It has come!” he cried. „That blur in the ether can be nothing less than a fleet from outside the space-time continuum we know. Nothing like this has ever appeared before. It must be an enemy. Give the alarm to the Inter-Cosmic Chamber of Commerce. There’s no time to lose-at this rate they’ll be upon us in less than six centuries. Hak Ni must have a chance to get the fleet in action at once.”
[I glanced up from the Windy City Grab-Bag, which had beguiled my inactive peace-time days in the Super-Galactic Patrol. The handsome young vegetable, with whom I shared my bowl of caterpillar custard since earliest infancy, and with whom I had been thrown out of every joint in the intradimensional city of Kastor-Ya,] had really a worried look upon his lavender face. After he had given the alarm we jumped on our ether-bikes and hastened across to the outer planet on which the Chamber held its sessions.
[Within the Great Council Chamber, which measured twenty-eight square feet (with quite a high ceiling), were gathered delegates from all the thirty-seven galaxies of our immediate universe. Oll Stof, President of the Chamber and representative of the Milliner’s Soviet, raised his eyeless snout with dignity] and prepared to address the assembled multitude. He was a highly developed protozoan organism from Nov-Kos, and spoke by emitting alternate waves of heat and cold.
[“Gentlemen,” he radiated, “a terrible peril has come upon us which I feel I must bring to your attention.”
Everybody applauded riotously, as a wave of excitement rippled through the variegated audience; those who were handless slithering their tentacles together.
He continued: “Hak Ni, crawl upon the dais!”
There was a thunderous silence, during which a faint prompting was heard] from the dizzy summit of the platform. [Hak Ni, the yellow-furred and valorous commander of our ranks through numerous installments, ascended to the towering peak inches above the floor.
“My friends-” he began, with an eloquent scraping of his posterior limbs, “these treasured walls and pillars shall not mourn on my account....” At this point, one of his numerous relatives cheered. “Well do I remember when...”
Oll Stof interrupted him.] “You have anticipated my thoughts and orders. Go forth and win for dear old Inter-Cosmic.”
[Two paragraphs later found us soaring out past innumerable stars toward where a faint blur half a million light-years long marked the presence of the hated enemy, whom we had not seen. What monsters of malformed grotesqueness seethed out there among the moons of infinity, we really didn’t know, but there was a malign menace in the glow that steadily increased until it spanned the entire heavens. Very soon we made out separate objects in the blur. Before all my horror-stricken vision-areas there spread an endless array of scissors-shaped spaceships of totally unfamiliar form.
Then from the direction of the enemy there came a terrifying sound, which I soon recognised as a hail and a challenge. An answering thrill crept through me as I met with uplifted antennae this threat of battle with a monstrous intrusion upon our fair system from unknown outside abysses.]
At the sound, [which was something like that of a rusty sewing-machine, only more horrible,] Hak Ni too raised his snout in defiance, radiating a masterful order to the captains of the fleet. Instantly the huge space-ships swung into battle formation, with only a hundred or two of them many light-years out of line.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.