Ovid's Metamorphoses

0 468

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1900

Introduction

 

I tell of forms transmuted into new;

And since, ye Gods, these deeds were wrought by you,

Smile on my task, and lead my ceaseless lay

From Earth’s beginning to the present day.

 

The Creation or the World

 

Ere sea & lands, & cov’ring sky were made,

Crude Nature one amorphous face display’d;

Chaos, ’twas call’d, a raw unfinish’d mass

Of ill-join’d seeds, congested in one place.

No Titan sun yet shew’d the world his light,

Nor did fair Phoebe mend her crescent bright;

No balanc’d Earth th’ enclosing vapours bore,

And Amphitrite’s arms reach’d not the shore.

Where there was land, were also sea & air;

Weak was the Earth, & naught would Ocean bear;

The atmosphere no rays of light could keep,

And warring matter form’d one shapeless heap.

Heat fought with cold; the moist opposed the dry;

Soft things with hard sustained the enmity;

Imponderable clouds display’d their hate

Toward things more solid, & possessing weight.

This strife kind Nature & a God subdu’d;

Cut land from heav’n, from land the surging flood;

Distill’d the liquid sky, the aether rare,

From denser vapours, and the humid air.

Which done, the things from Chaos late unwound

Mere in a more harmonious order bound:

The weightless empyrean first was rais’d,

And in the citadel of heaven blaz’d.

Second in lightness, air took second place,

And flow’red, contented in the middle space,

Whilst heavier earth the heavier atoms drew,

And, self-compress’d, a rigid solid grew.

Sunk to the depths, upon the strands thus made,

The girdling waters of the Ocean play’d.

When thus the God, whoe’er he may have been,

Cut sep’rate members from his wild demesne,

The first, lest some unequal part be there,

Rounded the earth, and shap’d it to a sphere.

Then bade the wind-swell’d channels to surround

The solid shares of the encircl’d ground.

Swamps, lakes, and founts he added to the rest;

Descending streams ’twixt sloping banks he prest.

In divers parts, in divers ways they flow;

Suck’d in by earth, some lose themselves below,

Whilst others the expanded Ocean reach;

Disdain their banks, and beat the distant beach.

At his command the spacious plains extend;

The grassy vales to various depths descend;

The leaves o’erspread the woods with verdant dye,

And stony mountains rise to meet the sky.

As the high heav’n by circling zones are cleft,

Two on the right, as many on the left,

Between which pairs a fifth more ardent lies,

So is the earth the mirror of the skies.

Th’ encompass’d solid, by the great god’s care,

Bears just such regions as the heavens bear.

With deadly heat the middle district glows;

The two extremes lie frozen ’neath the snows;

’Twixt fire & ice the temp’rate zones extend,

Where heat & cold in just proportion blend.

O’er these impends an airy canopy,

Which heavier is than fire as earth than sea.

In air’s dominion, by divine command,

The fleecy clouds & foggy vapours stand;

Thunders terrific to the mortal mind;

The flashing lightning, & the frigid wind.

But Earth’s creator gave not these to bear

Conflicting sway, & rule the passive air;

Hard though it be, to shield the world from gales,

(Such strife betwixt the brother blasts prevails)

Each wind ’s forbid, save from his own domain,

To blow the breeze, or hurl the hurricane.

Thus forc’d & bridled, Eurus now recedes

Toward Nabathaea & the Persian meads;

Where bright Aurora spreads her rosy blaze,

And massive mountains meet the morning rays.

From Evening shores, that warm in sunset’s beams,

Mild Zephyrus breathes out his airy streams;

While Scythia’s steppes, where shines the seven-starr’d Plough,

Beneath the might of dreadful Boreas bow;

The rainy Auster, in the cloudy south,

Destroys alike the sunlight & the drouth:

And o’er all these is plac’d the liquid sky,

Which hath no earthy dregs, nor gravity.

 

The Creation of Man

 

All sep’rate things were hardly thus dispos’d

When myriad stars, by Chaos long enclos’d,

Burst from their bondage, & began to light

The heav’n’s whole vault, & cheer the sombre night.

And now, lest any part should vacant be

Of animals in just variety,

The constellations, & the forms divine,

Possess the aether, & with splendour shine.

The rolling ocean, & the rippling stream,

With sportive schools of slipp’ry fishes teem.

On solid Earth, ferocious beasts appear

Whilst feather’d flocks fly through the mobile air.

Yet one more race Creation still requir’d;

Of holier sort, with nobler spirit fir’d:

To dominate all else in Nature’s plan,

Was form’d that last & greatest king—Man.

Perchance the fabricator of all things,

The mighty source whence mundane order springs,

From lofty elements, or sacred seed,

Made mortal creatures to supply the need;

Or else the ground, new-made & torn from heav’n,

Yet keeping fragments of celestial leav’n,

Jäpetus’ great son, Prometheus, took,

Blent it with water from a running brook,

And deftly copy’d in the dampen’d clay,

Th’ immortal Gods, that all Creation sway.

Though animals of less exalted birth,

With drooping glances eye the lowly earth,

The man is bid to lift his lofty face;

Enjoy the blue, & view the starry space.

Terrestrial matter, rough & undefin’d,

Thus chang’d, gave rise to stately humankind.

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az / Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre