Olvasószoba
Gryphus in Asinum Mutatus
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1914?
Or, how a Griffin became an Ass
(after the manner of Ovid’s Metamorphoses)
NOTE: The Griffin, or Gryphon, is according to Smith’s Classical Dictionary „a fabulous animal, with the body of a lion and the head and wings of an eagle, dwelling in the Rhipaean mountains, between the Hyperboreans and the one-eyed Arimaspians, and guarding the gold of the North. The Arimaspians mounted on horseback, and attempted to steal the gold, and hence arose the hostility between the horse and the Griffin. The belief in Griffins came from the East, where they are mentioned among the fabulous animals which guarded the gold of India.”
Milton, in the second book of Paradise Lost, thus refers to the Griffin:
As when a Griffin through the wilderness,
With winged course, o’er hill and moory dale
Pursues the Arimaspian, who by stealth
Hath from his wakeful custody purloin’d
His guarded gold.
We shall now see how this noble beast sunk to the Blarney, or North Carolinian species.
The frightful Griffins (so the legends tell)
Amid the far Rhipaean mountains dwell.
Perch’d on the peaks, eternal watch the hold,
And guard their hoards of Hyperborean gold.
In vain the one-eyed Arimaspian tries
With mounted might to seize the glitt’ring prize:
For Griffins’ forms are made from monstrous things,
The lion’s trunk; the eagle’s head and wings:
What thief with hopes of vict’ry can oppose
In greedy conflict such ferocious foes?
Yet one there was who tho’ of rugged race
Aspir’d to hold a softer, sweeter place.
With liquid glance the silly creature eyed
The lissome nymphs that rang’d the mountainside.
No thought of strength nor martial deeds he took,
And never strove but for a melting look.
His brothers fought, whilst he would lounge at ease
Amidst a group of sweet Oreades;
He train’d his cruel claws to pick the lyre,
And burnt with Eros’, not with Ares’ fire.
In his fair speech such smooth persuasion lay
That ev’ry doubt and fear he drove away.
Th’ enchanted nymphs his hideous mien ignor’d,
And, mad with love, for one kind word implor’d.
‘Twas on a cloudless day, that o’er the plain
Rov’d great Diana with her virgin train.
The arrows flew, the silver bow was bent;
And each fair nymph was on the sport intent.
Northward the pack pursu’d the fleeing deer;
The sounds of hunting reach’d the Griffin’s ear:
Down on the plain he saw the eager chase
And mark’d the beauty of the goddess’ face.
Long did he look, and with the looking came
A sudden thought he scarcely dar’d to name.
Why could not he, of ev’ry maid the pet,
Enmesh Diana’s self in Cupid’s net?
Not even she who loath’d the thought of love
Could long unkind to such a lover prove!
His warlike kin, who scorn’d his am’rous life,
Would scorn no more, once Dian were his wife!
With these wild dreams, and eager for the fair,
On his broad wings he rose into the air.
Round and above the huntress-queen he flew,
And with each look his foolish passion grew.
Now does he sink to seize the prey divine,
His eagle eyes with greedy lustre shine;
But as he nears, by some auspicious chance,
The goddess spies him in an upward glance.
The leering look his foul intent reveals,
And the chaste maid Olympian anger feels.
As once Actaeon suffer’d from her hate,
So now the Griffin meets his proper fate;
For as she glares, his shape begins to fade,
And strange new features are in him display’d.
The eagle’s gleam hath vanish’d from his eyes,
And on his head two monstrous ears arise.
To shaggy grey is chang’d his tawny hide,
With hoofs for claws upon his feet supply’d.
The flapping wings from off his shoulders pass,
And down he falls, transmuted to an ass.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.