Olvasószoba
1914
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1915
“Parcere subjectis, et debellare superbos.”
—Virgil, Aen. lib. vi.
Arise, Britannia! at thy sisters’ plea,
And crush the mighty foe of liberty.
Behold the hour for thee to prove thy place
As friend and guardian of the human race.
Th’ insatiate Goth, with naked, murd’rous sword,
Defies thy edict, and ignores thy word;
E’en daring, as he plays the fuming brute,
To scorn thy greatness, and thy pow’r dispute.
Thou Queen of Nations! smite into the dust
The proud invader, savage and unjust,
Whose madden’d hordes, like ancient vandals, seek
To wrong the guiltless, and despoil the weak;
Who all his boasted culture misemploys,
In art creating less than he destroys.
Imperial Mother! cast thy pitying eyes
On that sad spot where shatter’d Louvain lies,
Or on yon crumbling wall and formless mound
Where Gallia’s stately monarchs once were crown’d.
From north and east the bold barbarians pour
And dye the flowing Axona with gore.
The outrag’d Gauls, defeated and dismay’d,
Survive alone thro’ England’s potent aid.
Vainglorious Prussia, with a Teuton’s pride,
By force of arms would thrust the weak aside;
Above the sphere of lesser tribes ascend,
And martial sway o’er all the earth extend.
But thou, Britannia, art by heav’n endow’d
To spare the humble, and subdue the proud:
Thy stalwart sons have Teuton blood as true
As e’er the banks of Rhenus’ waters knew!
What race can boast a better, braver strain
Than noble Norman, Saxon, Jute, and Dane?
No native island can such pow’r confine:
The widespread world, 0 Englishman, is thine!
From Afric Cape and Island Continent,
Stout hearts of oak to face the Goth are sent;
The swarthy Rajah, skill’d in Indian wars,
Supplies his subjects to assist the cause,
And legions from Canadian shores have come
To drive the raging Prussian to his doom.
In vain the Goth his monstrous cannon loads;
In vain his mine beneath the wave explodes;
In vain his zeppelin patrols the sky,
In vain his ships upon the ocean lie;
For Gallia’s fields, encrimson’d with the slain,
Shall never in the Prussian’s hands remain!
Insensate German! blindly to oppose.
A conqu’ring race that naught but vict’ry knows.
How couldst thou dream successfully to fight,
When English, Irish, Scotch, and Welsh unite?
E’en thy brave cohorts constantly prepar’d
To strike such mighty foes should not have dar’d.
For each success gain’d early in the fray,
How great a price will Prussia have to pay!
Ere long the nations once again shall learn
On whom fair Europe’s fate must ever turn;
Before whose strength the fiercest foemen fall,
From ancient Crecy to Sebastopol;
Whose task it is, true justice to dispense,
And strike the braggart for his gross offence.
Thou right arm of Astraea! speed the hour
When peace and order shall reward thy pow’r;
When grateful lands, deliver’d from despair,
Shall bless Britannia for her kindly care;
When ev’ry king and country shall resort
To England’s judgment as the final court,
And when the mighty Empire shall become
A world itself—the deathless heir of Rome!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.