Olvasószoba
To the Nurses of the Red Cross
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1917
Where martial splendour sinks to gruesome gloom,
And pride of conquest turns to dread of doom;
Where order’d ranks in maim’d confusion lie
Till stench and suff’ring shock the pitying sky;
Where bestial figures sprawl, that once were man,
And vermin finish what the shells began;
’Tis there you shine, a heav’n-descended train,
To ease the anguish and to purge the pain.
Oh, for a lyre that might express in song
A tribute worthy of your saintly throng!
Oh, for a pen whose Attic skill might trace
The deathless glories of your gentle race!
But what mere mortal justly could record
Your Christ-like labour, and your scant reward?
The warrior, moulded of a stouter clay,
In song and jest awaits the fatal day;
Fir’d with excitement, to his fate resign’d,
No fears distract, nor sights unnerve his mind.
His miry trench with stoic calm he bears,
Nor counts disease or death among his cares;
His surging ranks, resistless as machines,
March on, and grow accustom’d to the scenes.
Such are our heroes, honour’d, lov’d, and sung
Where’er the folds of Freedom’s flag are flung:
If theirs be valour, unafraid and true,
What may we say, intrepid fair, of you?
You, whose frail lives a tender care hath bless’d;
Whose fine-wrought fancies ill hath ne’er oppress’d;
Whose shielded youth no cruel strife hath known;
O’er whose calm seas no vexing gales have blown.
What courage spurs you, that with such glad haste
You quit your ease for Europe’s war-torn waste?
’Tis yours the fields of slaughter to assuage,
And scatter mercy o’er the realms of rage;
Relieve the dying hero’s burning drouth,
And drag the wounded from the cannon’s mouth;
Toil where the bombs in wild profusion soar,
Where shrapnel shrieks and lethal vapours pour;
Sustain each horror of the martial state,
Nor fear to meet the soldier’s darkest fate;
All this is yours, and yours alone from choice—
Can fitting praise be sung by mortal voice?
Ye nymphs of Helicon! immortal Nine,
Contrive a song of nobler key than mine!
Such heights of spirit needs must gain their praise
From godlike singers and Aonian lays:
Our lowlier band the heav’nly splendour see,
But stand abash’d before divinity!
We can but dumbly scan th’ undaunted fair
Who brave the shell-scarr’d plain and noisome air;
We can but pause, and rev’rently admire
The valiant train, whom no fierce hopes inspire:
From maids like these, perchance our fathers drew
Britannia’s fabled features, dear to view;
Or proud Columbia’s form, that rules the West,
Or gracious Liberty, by millions blest.
This all may swear, that ev’ry fearless face
Glows brightly with a more than mortal grace;
That ev’ry heart with holy purpose burns;
That ev’ry soul for sacred service yearns:
Reign, lofty spirits, o’er the lab’ring lands
Where Saxons face the foe with new-clasp’d hands!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.