Olvasószoba
Eidolon, The
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1918
‘Twas at a nameless hour of night
When fancies in delirious flight
About the silent sleeper reel
And thro’ his mindless visions steal;
When flesh upon its earthly bed
Sprawls corpse-like and untenanted—
Vacant of soul, which freely flies
Thro’ worlds unknown to waking eyes.
The horned moon above the spire
With ghastly grace was crawling high’r,
And in the pallid struggling beams
Grinn’d memories of ancient dreams.
Aloft in heav’n each starry sign
Flicker’d fantastic and malign,
Whilst voices from the gaping deep
Bade me assuage my woes in sleep.
This scene, one night in chill November,
I shall thro’ many a year remember.
Beneath another moon I espy’d
A bleak and barren countryside,
Where spectral shadows darkly crept
O’er moorland mounds where dead things slept.
The beck’ning moonlight wanly play’d
On forms unusual and ill-made,
Aerial forms from strange dominions,
Hither and thither borne on pinions
That flutter’d as in fev’rish quest
Of some far land of light and rest.
In this dark throng my sight could trace
Beings from all ethereal space;
A sentient chaos gather’d here
From ev’ry immemorial sphere,
Yet of one mind, with ardour rife
To find the Eidolon call’d Life.
The murky moon, a daemon eye
Drunkenly winking in the sky,
Flew on and on above the plain
And drew my spirit in its train.
I saw a mountain, coronate
With cities populous and great,
Whose habitants, a mighty number,
Lay hid in deep nocturnal slumber,
So that the moon for long dim hours
Leer’d on lone streets and silent tow’rs.
Fair beyond words the mountain stood,
Its base encircled by a wood;
Adown its side a brooklet bright
Ran dancing in the spectral light.
Each city that adorn’d its crest
Seem’d anxious to outvie the rest,
For carven columns, domes, and fanes
Gleam’d rich and lovely o’er the plains.
And now the noon in heav’n stood still
As if no more foreboding ill,
Whereat the throngs aerial knew
That Life at last was in their view;
That the fair mount each gaz’d upon
Was Life, the long-sought Eidolon!
But Io! what rays the scene illume
As dawn intrudes upon the gloom?
The East is hideous with the flare
Of blood-hued light—a garish glare—
While ghastly grey the mountain stands,
The terror of the neighb’ring lands.
The cursed wood of twisted trees
Waves awful talons in the breeze,
And down the slope the oozing stream
Reflects the day with shocking gleam.
Aloft the light of knowledge crawls,
Staining the crumbling city walls
Thro’ which in troops ungainly squirm
The foetid lizard and the worm.
White leprous marble in the light
Shews sculptures that repel and fright,
And many a temple hints the sin
And blasphemy that reign within.
“O Pow’rs of Light and Space and Aidenn,
Is Life with such foul horrors laden?
Pray hide no more the wondrous plan,
But shew the living glory—Man!”
Now on the streets the houses spew
A loathsome pestilence, a crew
Of things I cannot, dare not name,
So vile their form, so black their shame.
And in the sky the leering sun
Nor pities the vague forms that flee
Back to the Night eternally.
“O Moonlit, Mound-mark’d Moor of Death,
Renew thy reign! Thy lethal breath
Is balm elysian to the soul
That sees the light and knows the whole.”
I sought to join the winged train
That plung’d into the dusk again,
But Horror, eating at my mind,
Held my poor falt’ring steps behind.
In dreams I fain would flee the day—
Too late, for I have lost the way!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.