Cycle of Verse, A

0 464

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1918

Oceanus

 

Sometimes I stand upon the shore

Where ocean vaults their effluence pour,

And troubled waters sigh and shriek

Of secrets that they dare not speak.

From nameless valleys far below,

And hills and plains no man may know,

The mystic swells and sullen surges

Hint like accursed thaumaturges

A thousand horrors, big with awe,

That long-forgotten ages saw.

O salt, salt winds, that bleakly sweep

Across the barren heaving deep:

O wild, wan waves, that call to mind

The chaos Earth hath left behind:

Of you I ask one thing alone—

Leave, leave your ancient lore unknown!

 

Clouds

 

Of late I climb d a lonely height

And watch’d the moon-streak’d clouds in flight,

Whose forms fantastic reel’d and whirl’d

Like genii of a spectral world.

Thin cirri veil’d the silv’ry dome

And waver’d like the ocean foam,

While shapes of darker, heavier kind

Scudded before a daemon wind.

Methought the churning vapours took

Now and anon a fearsome look,

As if amidst the fog and blur

March’d figures known and sinister.

Frorn west to east the things advanc’d—

A mocking train that leap’d and danc’d

Like Bacchanals with joined hands

In endless file thro airy lands.

Aerial mutt’rings, dimly heard,

The comfort of my spirit stirr’d

With hideous thoughts, that bade me screen

My sight from the portentous scene.

“Yon fleeting mists,” the murmurs said,

“Are ghosts of hopes, deny’d and dead.”

 

Mother Earth

 

One night I wander’d down the bank

Of a deep valley, hush’d and dank,

Whose stagnant air possess’d a taint

And chill that made me sick and faint.

The frequent trees on ev’ry hand

Loom’d like a ghastly goblin band,

And branches ‘gainst the narrowing sky

Took shapes I fear’d—I knew not why.

Deeper I plung’d, and seem’d to grope

For some lost thing as joy or hope,

Yet found, for all my searchings there,

Naught save the phantoms of despair.

The walls contracted as I went

Still farther in my mad descent,

Till soon, of moon and stars bereft,

I crouch’d within a rocky cleft

So deep and ancient that the stone

Breath’d things primordial and unknown.

My hands, exploring, strove to trace

The features of the valley’s face,

When midst the gloom they seem’d to find

An outline frightful to my mind.

Not any shape my straining eyes,

Could they have seen, might recognise;

For what I touch’d bespoke a day

Too old for man’s fugacious sway.

The clinging lichens moist and hoary

Forbade me read the antique story;

But hidden water, trickling low,

Whisper’d the tales I should not know.

“Mortal, ephemeral and bold,

In mercy keep what I have told,

Yet think sometimes of what hath been,

And sights these crumbling rocks have seen;

Of sentience old ere thy weak brood

Appear’d in lesser magnitude,

And living things that yet survive,

Tho’ not to human ken alive.

I AM THE VOICE OF MOTHER EARTH,

FROM WHENCE ALL HORRORS HAVE THEIR BIRTH.”

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre