Olvasószoba
To an Infant
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1925
They have captured and chained you, my brother, from Aidenne beyond the blue,
The Fates and the vast All-Mother, to laugh at an hour or two.
They have envied your wings dilated, beating heedless of age or clime,
So they snared you and cast you weighted into dungeons of space and time.
And now as you newly languish in the quivering bonds called flesh,
Unknowing as yet the anguish and gall of the long-felt mesh,
They smile as they find you comely, and gloat on their ancient power
To twist you and drive you dumbly for the sport of a listless hour.
They have given you joy but to take it, and youth but to snatch it away,
They have made you a will but to break it, and hope but to lead you astray;
They have bound you to objects inutile, and senses that shut out the light,
That themselves, who are bitter and futile, may laugh as you grope in their sight.
But you, if you will, can cheat them, and join in the mocking mirth,
For you have that to defeat them which could not be chained at birth:
Though your heart they have trussed and tethered, and your soul they have stricken drear,
Yet a spark from your dreams has weathered all the whirlwinds that swept you here.
It has slipt by the onyx portal that holds you to earthly things,
From the crystalline gulfs immortal, that sounded once to your wings.
It will flame through the mists of morning and lighten the hours of your youth,
Till the blaze of its bright adorning will banish the clouds of truth.
But foster it well, young dreamer, lest the covetous Great Ones call
On Time, the malign Arch-Schemer, to gather it into his thrall;
For dreams, as they are most precious, are most fragile of all we prize,
And the power of earth that enmesh us would sear them out of our eyes;
Would marshal the years to slay them, and summon the flesh to teach
Our hardening brains to betray them, and drive them beyond our reach.
They are all that we have to save us from the sport of the Ruthless Ones,
These dreams that the cosmos gave us in the void past the farthest suns;
They are freedom and light surviving as a flicker in cells of ill,
As against the Dark Gods’ contriving we must harbour and guard them still.
So may you, in whose eyes serenely so much of the old lore shines,
Grow valiant, and battle keenly the envious Gods’ designs;
Dissolve when they seek to bind you; fling worlds at their clanking chain;
That never their noose may find you, and never their whim restrain.
Weave magic against their weaving, dream out of their sly duress,
Till the prisons of their deceiving shall crumble to nothingness.
Mock back when they storm your reason, and hold you from all you crave,
For your body alone they seize on—no dream can be made a slave.
Deride all their empty offers, and sneer at their specious lure,
Enriching your fancy’s coffers with gold that is always pure.
Your dreams are yourself, so tend them as all that preserves you free;
With all of your strength defend them, nor grant to the years a fee:
Let never a daemon buy them with pleasures that flash and fade,
Nor sophistry’s tongue defy them, nor dogma diffuse its shade.
For these are your own, my brother, and hold in their boundless sweep
The wings that the Gods would smother, and the key to your native deep!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.