Olvasószoba
To a Sophisticated Young Gentleman
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1928
Presented by His Grandfather with a Volume of Contemporary Literature
Ingenious Age once more essays to find
A proper gift for youth’s sophistick mind,
Well tho’ he know how bootless ‘tis to send
Aught that his own old head can comprehend.
Perplext, the Grandshire scours the stalls to chuse
Some spawn of Chaos and the bedlam Muse;
Some complex fruit of multiple dimensions,
With modern outlines and remote pretensions,
Which, scorning Euclid and the pedant race,
Revolts from Time, and flings a sneer at Space;
Of wit and beauty keeps discreetly chary,
And forfeits sense to be contemporary.
What best can suit so deep a disillusion,
And cater to such civilis’d confusion?
Whose pen indeed the wrought-steel crown deserves
As Cham of cubes, and Arbiter of curves?
For sure, ‘twere vain on normal art to lean
In youth’s jazz’d world of concrete and machine!
Gods of the Waste Land! say what monster new
Shou’d grace a shelf by Benda or Luleu?
What best befits a bookcase carv’d to ape
An airplane’s angles or a subway’s shape?
Subtle the style that fits our motor nation,
Smooth as a Ford, prim as a filling-station,
Mass’d and severe as yonder office tow’r,
Short in its wave-length, statick in its pow’r;
High as the crown of Mencken’s scornful hat,
Objective as a Times-Square Automat;
Devoid of pomp as Woolworth’s or McCrory’s,
And cerebral as Vogue or Snappy Stories;
Mature as moonshine booze, and free of bunk
As the frank perfume of the candid skunk;
Gay as a billboard, ardent as the graphick
And muddled as a stream of Broadway traffick;
Firm as a gangster or a stick-up man,
Ironick as an old tomato-can,
As radio loud, as movies democratick,
Symbolick as a Greenwich Village attick;
Bright as the tungsten of a Wrigley “ad”,
And settled as the latest sideburn fad—
Thus the deep lines that may alone express
Our whirling epoch in its rightful dress!
But who, mid our embarrassment of riches,
Wears the true laureate’s four-plus flannel breeches?
See in what throngs th’ ambitious candidate
Crashes and storms—and sometimes gets—the gate!
Here Joyce appears with Odysseys demure,
His prose a junk-pile, and his mind a sewer;
Hard on his heels the Hechtick hero hurtles,
With rose-tipt beak, and twin’d with Paphian myrtles.
Wise Eliot stalks in state—no friend of cant he—
And stores a cosmos in a triple “Shantih”;
Cursing all caps, the comely Cummings comes,
And Lindsay pounds his syncopated drums;
With fun and folklore struts romantick Cabell,
Chalking his half-hid smut behind the stable;
Stein formless foams, and chants the tender button,
Whilst Arlen’s wisecracks knowing saps may glut on.
Cubist and futurist combine to shew
Sublimer heights in Kreymborg and Cocteau;
The shade of Huysmans reddens prose and rhyme,
And fiction soars in Burke and Bodenheim.
Assist, ye brazen Nymphs of Montparnassus,
To chuse a chief from the bold hordes that gas us:
Say what pied knight of these assorted lots
Outshines with broken lines or rows or dots?
Tell aged Ignorance what seer to pick
As symbol of a world gone lunatick.
Count them all o’er, and find a name to lead
A dizzy universe of nameless speed.
How shall we do it? Simple as the day!—
Listen intent whilst modern criticks bray.
Weigh the wild clamour, and proclaim as proudest
The jumbled scribe whose name is heard the loudest.
Him we elect, and to the heights promote
As King Sophisticate by true straw vote.
His words alone we hold supremely fit
To feast a flaming youth of modern wit.
Hark! One—two—three!—the long-ear’d herd decide
On a vague ghost to be their aesthete-guide:
Hail to the chief their phrensy’d plaudits boost—
And take, Young Man, a tome by MARCEL PROUST!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
1. | k6trqspPDátum: 2013-09-04 08:56:07 szerint:Nagyon sze9p munka volt, tetszett a ve9geredme9ny.Ha araktok egy ujjabb autotke9sziteni e9n felaje1nlom az opel kadett gsi-met.Nagyon re1fe9rne egy karbantarte1s. kf6szi. attila |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.