Olvasószoba
[Untitled poems]
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: ?
1.
But (past belief) a dolphin’s arched back
Preserv’d Anion from his destin’d wrack;
Secure he sits, and with harmonious strains
Requites his bearer for his friendly pains.
2.
The winged steed above th’ horizon flies,
And lends his lustre to the vaulted skies;
But whilst we view him in the distant space,
Kleiner leaps on, and guides his flight with grace!
3.
With rotting rib and salt-encrusted spar,
See yonder hulk upon the Ipswich bar;
Thro’ shatter’d side the surging ocean streams,
While sea-gulls nest amid the ancient beams.
The keel sinks idly in a sandy bed,
And seaweeds hide the grinning figurehead.
Upon the drooping deck at noon of day
The fishers’ children come, to dream and play;
In infant fancy man the swelling sail,
And in their dauntless barque defy the gale:
With pleasing sport they roam the wreckage o’er,
And act the parts their grandsires liv’d before.
So rests the vessel, in decrepit ease,
That once in grandeur rode the billowy seas:
Her ruin’d timbers o’er the beach bestrown;
Her name and fortune to the world unknown.
Yet not unknown—for he whose form you spy
In trembling tread upon the sand close by,
Whose matted locks a chalky whiteness bear
Who sweeps the ruin with a senile stare—
He can repeat a wondrous tale and wild;
Told by old men, whilst he was yet a child.
4.
Slumber, watcher, till the spheres
Six and twenty thousand years
Have revolv’d, and I return
To the spot where now I burn.
Other stars anon shall rise
To the axis of the skies;
Stars that soothe and stars that bless
With a sweet forgetfulness:
Only when my round is o’er
Shall the past disturb thy door.
5.
All Hail, exponent of aesthetic pow’r—
Whose lucent lines display the present hour;
List to the strains of those whose ancient mind
Reflects the ages that have gone behind.
6.
Whilst you, Menalcas, feed your tender goats,
And calm your restless herds with Dorick notes,
In pensive strains amongst the mountain rocks,
I tell the Oreads of my abent flocks [. . .]
7.
The wise to care a comic strain apply,
And shake with laughter, that they may not cry.
8.
Bright are the blooms I gaily pick on
The piny steeps of Wissahickon!
9.
The hour is TEN, as to my couch I creep,
In quest of slumbers visionless and deep;
The drowsy god his subtlest spell prepares,
And with oblivion scatters all my cares.
10.
What leap so vast, what flame so quick to start,
As that great elder dawn of soul and art?
Chain’d in the darkness of an hour accurst,
Prometheus stretch’d—and truth phlogistick burst.
Fast spread the blaze, and where confusion lay,
There leap’d forthwith the beams of order’d day:
Monk turn’d to sculptor, priest a sage became,
And beauty seiz’d what creed no more cou’d claim.
‘Tis then, ITALIA, thou could’st raise anew
The mighty splendours Virgil’s pencil drew:
With pagan glow the vital figure mould,
And lift afresh the glitt’ring dome of gold;
The heart disburthen of its weight of rust,
The fancy beckon from somnifick dust;
Reach to the light beyond the years of gloom,
Revive old Greece, and Roman pomp resume!
And now this beauty, limn’d with beauteous skill
By Pater’s pen, a beauteous mind wou’d fill.
Short is the search, when swift the postboy rides
To that green vale where sweet Xanthippe bides!
There, in a Grecian steeple’s mellow shade,
Let the bright fair this added light invade—
Nor blame the donor if herself outshine,
In grace celestial, any mortal line!
11.
Never say I chose this metre just to skimp on things like rhyme;
What indeed could e’er be neater, or more fitted to the time?
12.
No modern menace here our joy may blast;
Who sees Old Newport sees the beauteous past!
13.
Nor can decadent change unchalleng’d thrive
While Foster and Old Theobald both survive!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.