Olvasószoba
[Random Notes On Philistine-Grecian controversy]
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1923
Among the interesting problems raised by the current Philistine-Grecian controversy in amateurdom is one which both concerns and contains humour—the problem of when and when not to laugh in dissecting an unusual literary production seriously offered by an author whose general achievements set him definitely above the throng of the inept and the extravagant. To many, and especially to the older critics, the answer would appear farcically simple; and would involve an amused insistence on the right of a Cheshire cat to exercise his hereditary prerogative on all occasions, thus establishing the inference that possible ludicrousness in writing, if unintentional, is always unconscious, and therefore a fatal artistic defect.
This ordinary attitude is at first sight of such weight that the merest questioner exposes himself to a share of its possessors’ cachinnations. Examples of really hilarious gravity are so prevalent that their recollection overshadows all the nuances of the ultimate problem. But a dispassionate view, free from the glare of the obvious, reveals one important modifying consideration in the fact that comicality always depends wholly on the system of thought and values held by the perceiver; that, in short, ridiculousness is relative, and conditioned by the truth, inflexibility, or paramountcy of certain common ideas which are absolute to the multitude yet merely virtual to the closer inquirer. Intelligence and education, as they open new fields of risibility, close old ones; so that the laughingstock of one stage of culture is often the gospel of the next, and vice versa.
Remembering these things as we turn to literary criticism, we perceive the difficulty of laying down permanent laws of laughter in an age when all standards are plastic. Much of the serious and accepted literature of the past, especially where human motives and cosmic purposes are involved, is broadly comical to the mind informed in contemporary science and philosophy; and much in modern writing, where the conceptions touch on the subjective and imaginary instead of the real world, is screamingly funny to the mind accustomed to nothing but literal reality and inherited beliefs.
Thus it would seem wise to look before you laugh. A subtle writer’s imagery often takes a turn which has its conceivably comic side, yet which is not only admirable but sometimes powerfully original when viewed as part of a fabric as exotic, individual, subjective, and essentially decorative as the pictured phantasmata of Sime or Beardsley. Such an artist is not unconscious of the humorous interpretation which prosaic literalism may give his occasional bizarrerie—often he laughs himself—but he retains his quaintly carven Buddhas and Sivas just as zealously, knowing that they fit his far, strange realm of alien moonlight and incense-perfumed dream, however odd or ludicrous they may appear in the workaday sunshine of Main Street.
Far be it from The Conservative to decry humour in amateur journalism. High Pegana knows how badly we need the genuine article! But are there not times when its judicious discipline augments our power of creation and appreciation in certain fields? Who will say that Lord Dunsany’s delicate Arabesque touch has not suffered as his wit has become less and less detached from it, or that Arthur Machen is not the stronger for the child-like naiveté of his outlook on the dream-world? And is it not possible that some of the Philistine hyperticklishness at unaccustomed whimsies springs from a lack of that deeper and more pervasive humour which sees in all human life and effort an ironic comedy? Verily, laughter is an art for the discriminating!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.