Liquor and Its Friends

0 413

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1915

While a cynical press, disgusted at the political acts of Mr. William J. Bryan, applaud in servile glee each motion of his successor, Robert Lansing, Prime Minister of the United States, and presumably a man desirous of bettering our country, has just restored the disgusting presence of liquor at American state dinners. As though to aggravate the offence, Mrs. Lansing has given out the statement: “Mr. Lansing and I are not extremists in the advocacy of Temperance”! William Jennings Bryan was a bungler in politics and a stranger to dignity; a simple creature who sought to apply impossible theories to the government of a great nation; very obviously the intellectual inferior of Robert Lansing. But he was an honest man, bent on the victory of what he deemed right, and bowing before no vicious custom, however long established in good society. Bryan, with the same will that made our administration ridiculous in its foreign policy, made it glorious in its freedom from vicious intemperance. His abolition of wine from tables of state was the first [step] toward giving the American people a high governmental example of decency. What all decent men had preached for nearly a century, he and he alone established where all might view it in exalted practice. His was the only true logic: the government attempts to keep the people to the law; liquor attempts to stir the people against the law; therefore the purposes of government and liquor are forever opposed. No government can afford to demand virtue when all its members conspicuously violate it. But our thoughtless masses and unprincipled newspapers failed to grasp the significance of the act. The superficial satirical phrase “grape-juice diplomacy” is a tremendously forceful epitome of the brainless estimate which confounded Mr. Bryan’s sound ideas on Temperance with his unsound ideas on peace and politics. Thus with the spectacular departure of the ex-Secretary from Washington there was also a departure of his virtuous principles, and Robert Lansing “is not an extremist in the advocacy of Temperance”. In repeating the assertion that Mr. Bryan is intellectually inferior to Mr. Lansing, the Conservative must therefore add a further comparison, and state with equal emphasis that as a man and a moralist, the “grape-juice diplomist” presents a figure which dwarfs into pettiness his wine-bibbing, time-serving, vice-sanctioning successor. Robert Lansing is a gentleman and a real statesman, but so far as a moral example is concerned, he stands on a level with the distiller, the brewer, and the bartender. If the United States government really desires order and virtue amongst its inhabitants, it will promptly require that the most noxious evil of human life be not publicly sanctioned and flaunted in the very shadow of the Capitol’s dome, or within the White House itself. True reformation, contrary to the general idea, begins at the top and works downward as if through gravity.

Not long ago one of Mr. Lansing’s fellow-drinkers and possible admirers, E. J. Gray by name and beer salesman by profession, also contributed his mite toward the cause of vice and moral delinquency. At Onset, Massachusetts, during a Temperance speech delivered by ex-Governor Foss, Mr. Gray interrupted the speaker in one of his antiliquor arguments by rising and bawling: “You’re a liar!” After this the red-faced liquor-advocate proudly volunteered the information that “he had drunk whiskey and seltzer for twenty-five years”, to which Gov. Foss very justly and aptly retorted: “You look it!”

While the vulgar Gray incident may outwardly seem quite different from the conservative decision of Secretary and Mrs. Robert Lansing to serve wine at all their diplomatic banquets, the same bestial daemon lurks equally beneath both. In each is there a conscious disregard for natural law and moral rectitude; and hideous disregard which will eventually wreck civilisation.

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az / Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre