Cikkek
A csillagvámpír
Szerző: Raoul Renier (Kornya Zsolt) • Dátum: 2007-09-06
Howard Phillips Lovecraftról akit immár aligha szükséges bemutatnom a hazai olvasóknak közismert, hogy írói munkássága mellett roppant széles körű levelezést is folytatott. Irodalmi témákban rendszeresen eszmét cserélt az USA legkülönfélébb szegleteiben honos szerzőtársaival; véleményt mondott az írásaikról és megküldte nekik véleményezésre a sajátjait; valamint bevonta őket a szándékosan töredékes Cthulhu-mondakör folyamatos bővítésébe és alakításába.
Kiváltképpen nagy sikert aratott körükben a Necronomicon fiktív történetével, amit az igazat megvallva meglehetős kutyafuttában talált ki, hogy kielégítse kíváncsiságukat. A titokzatos, ártó hatalmú grimóriumok a Cthulhu-mítosz talán leghatásosabb elemének bizonyultak; úgy vonzották a pályatársakat, mint mécsvilág az éjjeli lepkéket. Lovecraft egyetértésével, sőt biztatására nekiláttak szaporítani a számukat, és szépen felosztották őket egymás között. Robert E. Howardnak például von Junzt Unaussprechlichen Kulten című műve jutott, Clark Ashton Smithnek az Eibon Könyve, Robert Blochnak pedig a De Vermis Mysteriis, az obskurus Ludwig Prinn tollából. A Lovecraft által kreált Necronomicon nyomdokain haladva valamennyien megírták a gonosz könyvek történetét, egy-egy novellát kanyarítva köréjük keret gyanánt1. Az 1917-es születésű Robert Bloch a levelezői kör legifjabb, ám korántsem legkevésbé tehetséges tagja volt. Csibészes kedvében úgy döntött, a novellájába belesző némi személyes incselkedést. Központi szereplőnek magát Lovecraftot tette meg, egy könnyen felismerhető anonim régiségbúvár képében, aki sápadtan, a világtól elzárkózva remetéskedik dohos fóliánsai között, New England-i remetelakában. A történet végén, híven a lovecrafti hagyományokhoz, a magányos tudós rettenetes halált hal az általa megidézett csillagközi borzalom csápjaitól.Lovecraft aki, bármilyen furcsának tűnhet munkássága ismeretében, rendkívül jó humorérzékkel volt megáldva nem vette rossz néven a csínyt. Megtorlásul viszont, kölcsönkenyér visszajár alapon, hasonló fegyverrel ütött vissza. Élete egyik utolsó novelláját kifejezetten azzal a céllal írta meg, hogy kimondhatatlanul iszonyú körülmények között elpusztítson benne egy jámbor, álmodozó hajlamú egyetemi filoszt, akinek neve mögött Robert Blake az avatottak tüstént felismerték Robert Bloch személyét.
Ezt a Lovecraft-novellát, A sötétség lakója címmel, nekem volt szerencsém magyarra átültetni, még 1992-ben; azóta több gyűjteményes kötetben is napvilágot látott. A háttérsztorijával azonban mindmáig adós vagyok a nagyközönségnek, pedig már annak idején is igen jót mulattam rajta. Ezt a tartozásomat rovom le most az Átjáró hasábjain, mellékelve a sajátos írói pengeváltás első etapját: Robert Bloch mindeddig lefordítatlan elbeszélését.
1 Howardnak ez a novellája, sajnálatos módon kissé döcögős fordításban, 1998-ban megjelent a Cherubion kiadó Ne ássatok nekem sírt! című klubkiadványában. Az elbeszélés A Fekete Kő címet viseli, és külön pikantériája, hogy Magyarországon játszódik a hazai olvasó számára, a szerző háttérismereteinek hézagossága miatt, helyenként kissé komikusan hat.
Ajánlott
Elindult megújult webshopunk R'lyeh elsüllyedt városában!
Eljött végre az őrület napja, feltárulnak R'lyeh városának rettentő kapui... Elindult az Azilum Könyvek webshopja: https://rlyeh.hplovecraft.hu
Előrendelhető az Azilum 27. száma!
Ma elindul az előrendelési szezon, mely során kedvezményes áron juthatsz hozzá az Azilum legújabb számához! A 3900 Ft-os listaár helyett a magazin csak 3200 Ft-ba kerül példányonként.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |