Hanns Heinz Ewers 1871-ben született Dusseldorfban. Hamar hírnevet szerzett kötetnyi szatírikus poézisével, valamint egy vándor színtársulat tagjaként nyújtott alakításaival. 1907 és 1922 között több kötetnyi rövidke történetet alkotott, valamint olyan jelentős műveket, mint A bűvészinas, az Alraune (a ?20-as években megfilmesítették) és a Vámpír. Karrierje csúcspontjaként Hitler uralma alatt a fasiszta írószövetség elnökének kétes tisztjét töltötte be. 1943-ban Berlinben halt meg.  

Fantasztikus és hátborzongató történetei igen népszerűek. Művei: Ein Fabelbuch (1901); Der gekreuzigte Tannhäuser (1901); Die verkaufte Grossmutter (1903); Die Ginsterhexe (1905); Edg. Allan Poe (essay, 1905); Das Grauen (1907); Die Besessenen (1909); Moganni Nameh (költ., 1909); Die Teufelsjäger oder der Zauberlehrling (1909); Grotesken (1910); Mit meinen Augen (1910); Indien und ich (1911); Joli tambour (1912); Alraune (1913); Mein Begräbnis (1915); Vampir (1920); Nachtmahr (1922); Geisterseher (1922); Ameisen (1924). Drámái: Das Mädchen von Schalott; Trecento; Das Wundermädchen von Berlin; Tote Augen; Delphi; Weg zum Licht, összegyűjtve 1921. jelentek meg.  

Magyar fordításban megjelentek: Borzalmak könyve (ford. Török Bálint 1915); Alraune (ford. Pajzs Elemér, 1917); A pók (ford. Zigány Árpád, 1918); A bűvészinas (ford. Szederkényi Anna, 1918); Az orleánsi királyok szíve (ford. Vécsey Leó, 1919); India és én (ford. P. Elek Elemér, 1920); Vampir (ford. Fürtös Lajos, 1921) A berlini csodatevő lány (ford. Ladányi Béla, 1922).