A vikingek nem hajlandók harcba szállni Caesar légiói ellen, csak ha olyan király vezeti őket, aki hozzájuk méltó. Bran Mak Morn, a piktek királya tudja, hogy a szálfa termetű, páncélos harcosok nélkül nem sok esélyük van a fegyelmezett rómaiak ellen. Főleg akkor nem, ha a vikingek átállnak Caesarhoz. Ám a helyzet megoldódni látszik, amikor a piktek varázslója megidéz egy legendás hőst a több ezer éve elfeledett múltból, és megjelenik: 

Kull király, Atlantiszból. 

Cormac és Bran megtorpannak, mintha gyökeret vert volna a lábuk. A nap éppen vörös félkörívet alkotott a keleti dombok között – és sugaraiban hirtelen tisztán kirajzolódtak egy alak körvonalai. Nem látták, mikor érkezett. Az arany napkeltével a hátában olyan kolosszálisnak tűnt, mint valami gigászi isten a teremtés korszakából. 

Kull király, Bran Mak Morn, Fekete Turlogh és a rég letűnt heroikus múlt árnykirályai legalább olyan emlékezetesek, mint Robert E. Howard legismertebb hőse: 

Conan a barbár