Olvasószoba
To Edward John Moreton Drax Plunkelt, Eighteenth Baron Dunsany
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1919
As when the sun above a dusky wold,
Springs into sight and turns the gloom to gold,
Lights with his magic beams the dew-deck’d bow’r,
And wakes to life the gay responsive flow’r;
So now o’er realms where dark’ning dulness lies,
In solar state see shining PLUNKETT rise!
Monarch of Fancy! whose ethereal mind
Mounts fairy peaks, and leaves the throng behind;
Whose soul untainted bursts the bounds of space,
And leads to regions of supernal grace:
Can any praise thee with too strong a tone,
Who in this age of folly gleam’d alone?
Thy quill, DUNSANY, with an art divine
Recalls the gods to each deserted shrine;
From mystic air a novel pantheon makes,
And with new spirits fills the meads and brakes;
With thee we wander thro’ primeval bow’rs,
For thou hast brought earth’s childhood back, and ours!
How leaps the soul, with sudden bliss increas’d,
When led by thee to lands beyond the East!
Sick of this sphere, in crime and conflict old,
We yearn for wonders distant and untold;
O’er Homer’s page a second time we pore,
And rack our brains for gleams of infant lore:
But all in vain—for valiant tho’ we strive
No common means these pictures can revive.
Then dawns DUNSANY with celestial light
And fulgent visions break upon our sight:
His barque enchanted each sad spirit bears
To shores of gold, beyond the reach of cares.
No earthly trammels now our thoughts may chain;
For childhood’s fancy hath come back again!
What glitt’ring worlds now wait our eager eyes!
What roads untrodden beckon thro’ the skies!
Wonders on wonders line the gorgeous ways,
And glorious vistas greet the ravish’d gaze;
Mountains of clouds, castles of crystal dreams,
Ethereai cities and Elysian streams;
Temples of blue, where myriad stars adore
Forgotten gods of aeons gone before!
Such are thine arts, DUNSANY, such thy skill,
That scarce terrestrial seems thy moving quill;
Can man, and man alone, successful draw
Such scenes of wonder and domains of awe?
Our hearts, enraptur’d, fix thy mind’s abode
In high PEGANA: hail thee as a god;
And sure, can aught more high or godlike be
Than such a fancy as resides in thee?
Delighted Pan a friend and peer perceives
As thy sweet music stirs the sylvan leaves;
The Nine, transported, bless thy golden lyre:
Approve thy fancy, and applaud thy fire;
Whilst Jove himself assumes a brother’s tone,
And vows the pantheon equal to his own.
DUNSANY, may thy days be glad and long;
Replete with visions, and atune with song;
May thy rare notes increasing millions cheer,
Thy name beloved, and thy mem’ry dear!
’Tis thou who hast in hours of dulness brought
New charms of language, and new gems of thought;
Hast with a poet’s grace enrich’d the earth
With aureate dreams as noble as thy birth.
Grateful we name thee, bright with fix’d renown,
The fairest jewel in HIBERNIA’S crown.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.