Olvasószoba
Laeta (A Lament)
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1918
Respectfully dedicated to Rheinhart Kiciner, Esq.,
With compliments of the author
How sad droop the willows by Zalal’s fair side,
Where so lately I stray’d with my raven-hair’d bride;
Ev’ry light-floating lily, each flow’r on the shore,
Folds in sorrow since Laeta can see them no more!
Oh blest were the days when in childhood and hope
With my Laeta I rov’d o’er the blossom-clad slope,
Plucking white meadow-daisies and ferns by the stream,
As we laugh’d at the ripples that twinkle and gleam.
Not a bloom deck’d the mead that could rival in grace
The dear innocent charms of my Laeta’s fair face;
Not a thrush thrill’d the grove with a carol so choice
As the silvery strains of my Laeta’s sweet voice.
The shy nymphs of the woodlands, the fount, and the plain,
Strove to equal her beauty, but strove all in vain;
Yet no envy they bore her, while fruitless they strove,
For so pure was my Laeta, they could only love!
When the warm breath of Auster play’d soft o’er the flow’rs,
And young Zephyrus rustled the gay scented bow’rs,
Ev’ry breeze seem’d to pause as it drew near the fair,
Too much aw’d at her sweetness to tumble her hair.
How fond were our dreams on the day when we stood
In the ivy-grown temple beside the dark wood;
When our pledges we seal’d at the sanctify’d shrine,
And I knew that my Laeta forever was mine!
How blissful our thoughts when the wild autumn came,
And the forests with scarlet and gold were aflame;
Yet how heavy my heart when I first felt the fear
That my starry-eyed Laeta would fade with the year!
The pastures were sere and the heavens were grey
When I laid my lov’d Laeta forever away,
And the river god pity’d, as weeping I pac’d
Mingling hot bitter tears with his cold frozen waste.
Now the flow’rs have return’d, but they bloom not so sweet
As in days when they blossom’d round Laeta’s dear feet;
And the willows complain to the answering hill,
And the thrushes that once were so happy are still.
The green meadows and groves in their loneliness pine,
Whilst the dryads no more in their madrigals join,
The breeze once so joyous now murmurs and sighs,
And blows soft o’er the spot where my lov’d Laeta lies.
So pensive I roam o’er the desolate lawn
Where we wander’d and lov’d in the days that are gone,
And I ,earn for the autumn, when Zalal’s blue tide
Shall sing low by my grave and the lov’d Laeta’s side.
Legújabbak
Lord Edward Dunsany:
Különös pohárköszöntő vacsora után
Lord Edward Dunsany:
Felelet
Lord Edward Dunsany:
Keyberg-módszer, A
Legolvasottabb
August Derleth:
Gable Window, The
Wilbur toronyszobájának ablaka egy másik dimenzióba vezető kapu. A férfi az egyik rejtélyes könyvben leírást talál a kapu használatáról. Az aktivált dimenziókapun félelmet, és undort keltő szörnyek próbálnak áthatolni...
Howard Phillips Lovecraft:
Nymph's Reply to the Modern Business Man, The
Válasz Olive G. Owen versére.
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.