Olvasószoba
Poemata Minora, Volume II
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1902
To The
Gods, Heros, & Ideals
Of The
ANCIENTS
This Volume is Affectionately
DEDICATED
By
A
GREAT
ADMIRER
(I submit to the publik these idle lines, hoping they will please. They form a sort of series, with my Odyssey, Iliad, Aeneid, and the like.)
Ode to Selene or Diana
Immortal Moon, in maiden splendour shine;
Dispense thy beams, divine Latona’s child.
Thy silver rays all grosser things define,
And hide harsh Truth in sweet illusion mildl.
In thy soft light, the city of unrest
That stands so squalid in thy brother’s glare,
Throws off its habit, and in silence blest,
Becomes a vision, sparkling bright and fair.
The modern world,with all its care and pain
The smokey streets, the loathsome clanging mills,
Face ’neath thy breams, Selene, and again
We dream as shepherds on Chaldea’s hills.
Take heed, Diana, of my humble plea;
Convey me where my happiness can last,
Draw me against the tide of Time’s rought sea,
And let my sprirt rest amidst the past.
To the Old Pagan Religion
Olympian gods! how can I let ye go,
And pin my faith to this new Christian creed?
Can I resign the deities I know,
for him who on a cross for man did bleed?
How in my weakness can my hopes depend
On one lone god, tho’ mighty be his pow’r?
Why can Jove’s host no more assistance lend,
To Soothe my pain, and cheer my troubled hour?
Are there no dryads on these wooded mounts
O’er which I oft in desolation roam?
Are there no naiads in these crystal founts
Or nereids upon the ocean foam?
Fast spreads the new; the older faith declines;
The name of Christ resounds upon the air;
But my wrack’d soul in solitude repines
And gives the gods their last-received pray’r.
On the Ruin of Rome
How dost thou lie, O Rome, neath the foot of the Teuton
Slaves are they men, and bent to the will of thy conqueror;
Wither hath gone, great city, the race that gave law to all nations,
Sub,u’d the East and the West, and made them bow down to thy consuls,
Knew not defeat, but gave it to all who attack’d thee?
Dead! and replac’d by these wretches who cower in confusion.
Dead! they who gave us this empire to guard and to live in,
Rome, thou didst fall from thy pow’r with the proud race that made thee,
and we, base Italians, enjoy’d what we could not have builded.
To Pan
Seated in a woodland glen
By a shallow stream
Once I fell a-musing, when
I was lull’d into a dream.
From the brook a shape arose
Half a man and half a goat,
Hoofs it had instead of toes
And a beard adorn’d its throat.
On a set of rustic reeds
Sweetly play’d this hybrid man
Naught car’d I for earthly needs,
For I knew that this was Pan.
Nymphs and Satyrs gather’d round
To enjoy the lively sound.
All to soon I woke in pain
And return’d to haunts of men
But in rural vales I’d fain
Live and hear Pan’s pipes again.
On the Vanity of Human Ambition
Apollo, chasing Daphne, claim’d his prize
But lo! she turn’d to wood before his eyes.
More modern swains at golden prizes aim,
And ever strive some worldly thing to claim,
Yet ’tis the same as in Apollo’s case,
For, once attain’d, the purest gold seems base.
All that men seek’s unworthy of the quest,
Yet seek they will, and never pause for rest.
True bliss, methinks, a man can only find
In virtuous life, and cultivated mind.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.