Olvasószoba
Lines on Graduation from the R.I. Hospital's School of Nurses
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1917
To Be Spoken by the Author’s Sister
As all-engulfing Time, in ceaseless flow,
Destroys the bonds that student comrades know;
Those bonds of friendship, whose endearing pow’r
Casts a sad shadow o’er the parting hour;
We fondly pause, reluctant to disperse,
And three short years of pleasing toil rehearse.
With what just pride our rising ranks we scan;
The foes of suff’ring, and the friends of man!
With what half-regal consciousness we feel
Our magic pow’r to succour and to heal!
Let others vaunt a valiant warrior’s name,
And thro’ destruction seek immortal fame;
Our gentler band reject the art of strife,
Nor deem it nobler to bring death, than life:
What martial bays or honours could surpass
The well-earn’d laurels of our little class?
Together striving in a glorious cause,
How oft have we survey’d Hygeia’s laws;
How oft in studious ardour search’d the page
Where Aesculapian art informs the age;
How oft with care unselfish borne the strain
Of weary vigils by the couch of pain;
How oft, besides, have we with joy endur’d
Ills of our own, that others might be cued!
In such pursuits our mutual friendship gave
A double fervour to assist and save;
Our cordial ties the dreariest labour eas’d,
Till nothing was so hard, but that it pleas’d:
Congenial amity so warmly throve,
That work must needs a social pleasure prove!
With true delight we view th’ attractive scene,
Where Galen’s shade assumes a milder mien.
As now we part, possess’d by mem’ries sweet,
We would we might our student hours repeat;
Yet duty bids us with imperious tone
Attend the future, and push on alone!
’Tis ours to give an ailing race our skill,
And spread new vigour thro’ persistent ill;
Be first to cool the suff’rer’s febrile breath,
And last to leave the gloomy bed of death;
Bring cheer where cheer was never brought before,
Brave the dark squalor of the pauper’s door;
The wand’ring mind with soothing words to calm,
And o’er distress diffuse a tender balm;
To nurse the sick with more than human care,
And, uncomplaining, ev’ry burden bear:
Good without end for slight reward bestow,
And prove the angels of a world of woe!
These dignities the future holds in store:
Could we, indeed, be crown’d or honour’d more?
The prologue’s done—the play of life succeeds;
Our graver years respond to graver needs;
Yet shall we never in the wider sphere
Forget the happy days we linger’d here.
’Tis here that learning shap’d the course of youth,
And set our footsteps on the path of truth;
With kindly force our high ideals fix’d,
And art and practice in due measure mix’d:
’Tis here, from each companion’s earnest face,
We drank our deepest draughts of friendship’s grace:
And here our dearest thoughts must ever cling,
Whate’er of wealth or fame the years may bring!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.