Prologue to 'Fragments from an Hour of Inspiration' by Jonathan E. Hoag

0 565

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1917

I. PROLOGUE

 

The western sun, whose warm, rubescent rays

Touch the green slope with soul-awak’ning blaze,

A thoughtful bard reveals, whose polish’d flights

Spring from the scene on Dillon’s pleasant heights.

An ancient boulder is the poet’s seat,

A verdant vista fronts the blest retreat;

From distant banks there comes th’ elusive gleam

That speaks the Hudson’s silent, stately stream.

Here, ere the birth of man, a granite train

In speechless splendor rul’d the rising main;

In later days an Indian horde decreed

The varying fortunes of the fragrant mead.

Here Dutchmen trod, till Albion’s stronger sway

Carv’d out the nation that we know to-day;

’Twas here th’ insurgent swain his King defied,

And rural rebels broke Burgoyne’s bold pride.

Such is the scene, with shades historic rife,

That Hoag, in numbers, gives eternal life.

 

II. GLACIAL BOULDERS

 

“Tell, ancient giants, granite boulders gray,

Ye mute survivors of a distant day,

Whence came ye here, and why? Pray let me know

Your age-kept mysteries of long ago.

Relate at last the story yet untold;

Your tale I’ll honor, and your secret hold!”

Thus plead the sage, and as the boulders heard,

Their hoary patriarch spake the answering word,

“Our rugged paths o’er distant hillsides trace;

Our footprints measure on the mountain’s face;

Mark where a glacial sea our masses led,

And left us strewn along its ancient bed;

Learn how our way o’er crags and granite hills

We wrought in splendor with our diamond drills!

Though born in silences of Arctic snow,

The frozen flood constrained us soon to go,

Like birdlings from the nest maternal thrown,

To find new havens in the lands unknown;

Through strange domains we creep, ’till milder air

Greets our last pause, in fragrant fields and fair.”

 

III. THE COMING OF NIGHT

 

Here, seated on a boulder gray and old,

At ease I scan the distant hills of gold,

Ere coming dusk reveals the night’s first star,

And Philomela wakes the grove afar.

Hark! from a neighb’ring hedge the whippoorwill

Delights the air with glad, melodious thrill;

Soft singing o’er the downy silvan nest,

He lulls his mate and birdlings fair to rest.

Wood-thrushes now with songs from darkening vale

The falling shades of evening sweetly hail;

O time so peaceful! Till the breeze,blest morn

Shall rouse the sleeping fields of tasseled corn!

’Midst rolling hills beyond the shadowy lea,

The orb of day sinks down in vaporous sea;

The gorgeous sky a thousand tints displays,

Whilst friendly clouds set off th’ effulgent rays.

Watch young Selene’s slender silvern string,

Whose crescent beams an hundred beauties bring;

Light poised o’er western moors, her argent glow

Bathes the proud mountain and the vale below.

Her burnished horns, with blaze benign and bright,

Proclaim to earth the coming of the night.

 

IV. THE BURGOYNE MONUMENT

 

Yon grassy plain, so verdant now to view,

Once reek’d with martial combat’s crimson hue;

Proud Bemis Heights contending legions bore,

Whilst fellow Saxons shed their kindred’s gore.

Where now yon granite shaft looks calmly down

On peaceful meads of verdure ting’d with brown,

To conquering hosts, with might and numbers brave,

His honored sword a noble Briton gave.

Thus England’s sons, proud o’er each alien foe,

Defeat from England’s grandsons only know.

On yonder mount, that towers not far away,

A spirit brave rose from its mortal clay;

His lips are silent, and his sightless eyes

Behold no more his native, starlit skies.

He sleeps at last, by Hudson’s verdant shore,

While stars and stripes his sepulchre float o’er;

Here, where forever rests his honored head,

“Old Glory guards the bivouac of the dead!”

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre