Olvasószoba
Autumn
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1917
Arcadian Goddess! whose fond pleasing reign
Enchants the forest and delights the plain;
O’er vernal scenes a gentle magic pours,
And glads the flow’rs that bloom on summer shores:
To days less bright thy potent charm extend,
Nor scorn the sad Vertumnus as thy friend.
As Phoebus falters with declining light,
Half conquer’d by th’ encroaching hosts of night;
His genial rays by chilling blasts subdu’d
To suit the season’s melancholy mood;
As skies once blue grow desolate and drear,
And with’ring meads proclaim th’ expiring year;
As fallen blossoms strow the frost-struck ground,
While birdless groves lament the absent sound;
Thy pow’rs, Arcadian Muse, dispel the woe,
And thro’ the gloom unnumber’d beauties shew!
Behold the fields, by kindly Pales blest,
In regal robes of yellowing herbage drest;
Mark how the rustic train, with chorus’d tune,
Reap the rich produce ‘neath the harvest moon.
Each bending stalk some buxom Chloe cleaves;
And honest Damon binds the swelling sheaves.
Happy their lot, whom no gay town can spoil;
Pleas’d with their rural shades and simple toil!
What world-worn Sybarite, tho’ far he roam,
Can find an happier scene than harvest-home?
Here nymphs and swains, whose mingled accents praise
The bounteous goddess of the golden maize,
With harinless mirth their useful cares divide,
And husk the gen’rous fruitage by their side.
The teeming orchard and the laden vine
Declare the rule of pow’rs no less benign:
Pomona’s blessing crowns the fertile trees,
And vineyards yield to Liber’s mild decrees.
On yonder wooded hill, where nimbly rove
The sylvan Pan, and spirits of the grove,
A faery spell the graceful scene transmutes,
And dazzling splendour o’er the verdure shoots:
Each hamadryad sheds her wreath of old,
To don fresh garlands, gay with red and gold.
With lib’ral hand, they fling their gaudy store
Of pleasing pigments round the forest floor.
Hark to the music of the hunter’s horn,
That wakes the meadows and salutes the morn!
Look whilst the pack their panting prey pursue,
And lead afield the mounted retinue:
The sharper winds our spirits but restore;
Excite the chase, and whet us on the more!
When o’er the marsh the hunter’s moon appears,
And silver light the bleak October cheers,
Th’ inclement winds in rapture we defy,
Charm’d with the glories of the crystal sky.
Aloft in space the shimm’ring Pleiads shew
Their dainty beams to frosty realms below,
Whilst huge Orion, climbing o’er the lea,
Dilates the soul with wond’ring ecstasy.
Capella and Aldebaran unite
To dwarf the Heav’nly Twins’ inferior light;
And all the vault with growing glow essays
To mend the loss of Phoebus’ warmer rays.
Resplendent Autumn! whose prismatic veil
Drapes the sad earth, and hides the coming gale;
In sumptuous state the dying year adorns,
And cheers the grieving watchers whilst it warns.
As gorgeous gleams the fading day attend,
And vary’d hues in sunset lustre blend,
So now the season, drawing to its last,
Outvies the calmer radiance of the past.
Like the bright butterfly, whose glorious hour
Speaks but the end of life and earthly pow’r,
The tinted valley and the spangled hill
Blaze for awhile—then languish cold and still.
‘Tis thine, Arcadian Muse, the heart to raise
With pleasing fancies and auspicious lays;
Amidst a frigid world ‘tis thine to sing
Th’ unbroken promise of returning spring:
Close to the hearth by Autumn rigours bound,
We hear the song, and bless the annual round.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.