Olvasószoba
Winter Wish, A
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1918
(A Pseudo-Poetical Disaster Occasioned by the Recent Spell of Cold Weather.)
Ye wintry gusts, that round my casement blow,
And pile in drifts the pallid daemon snow;
Ye cruel frosts, that numb with poison breath
A suff’ring world, and serve the will of death:
How well could I (did Fortune but permit) 5
Your terrors vanquish, and your arts outwit!
Grant me, ye gods, a dome of crystal glass,
Whose size the Pantheon’s tenfold might surpass,
Thro’ whose clear surface sun and stars might blaze,
While safe within glow artificial rays:
Let this my garden and my cot confine,
Free from the chilling air and blast malign;
Here let me dwell, and in December sing
Midst balmy zephyrs of eternal spring!
What fond delights, what sweet Arcadian grace,
Could such a spot within its bounds embrace!
Thro’ mossy meads a limpid stream might run,
Its ripples sparkling in the noonday sun;
Its length reduc’d to many a pleasing part
By tiny waterfalls, contriv’d with art;
And nimble trout within the waves at play
A floral train the rolling green might bear,
Along the banks the supple reeds asway,
And birds unnumber’d glad the genial air;
To their soft notes a bubbling fountain lend
Euphonious chords whilst nodding groves attend.
On azure lakes, where stirs a gentle tide,
The fleecy swans in majesty might glide;
Abundant lilies deck each little sea,
And fragrant herbage rise along the lea.
On terrac’d lawns, that mount with order’d skill,
Unusual flow’rs the well-plac’d urns might fill;
Sequester’d nooks the weary swain invite,
And curious bow’rs admit a verdant light.
A summer-house, in Grecian likeness made,
lfght well afford a classic marble shade;
Corinthian columns the white roof uphold,
And match th’ acanthus sprouting from the mould.
Here might the studious mind at ease expand,
Nor feel the woes that fret a wintry land:
Here might the Muse, protected from the storm,
In endless spring melodious couplets form;
Graces and Nymphs, a fair ethereal train,
With Fauns and Satyrs sport along the plain;
Whilst reedy Pan, and all the Naiad crew,
In shady founts and brooklets come to view.
Endymion here might in contentment dream
Beneath his lov’d Diana’s crescent gleam;
And Meliboeus nurse his tender goats,
Or sound the rustic pipe with lovelier notes;
Thyrsis and Damon, Corydon the blest,
Might here their songs repeat with keener zest;
And Strephon for his Chloe’s golden hair
A brighter wreath of meadow-flow’rs prepare.
Damoetas, grey with years, his youth once more
In such a realm of springtime might restore;
Nor could one mortal, nymph, or faun, or god,
Resist the charms of this enchanted sod.
But see—alas—the pleasing picture fades—
And icy fields displace the vernal shades!
Th’ idyllic scene, too quickly left behind,
Proves but a fleeting phantom of the mind:
Yet when, indeed, does life reward or please
With truer things than visions such as these?
Our struggling years too little bliss could own
Were they confin’d to genuine joys alone:
‘Tis Fancy’s province to enlarge the cheer,
And fill our days with musings doubly dear;
With Doric lay the bleakest ills remove,
And bear us to the Heliconian grove:
Tho’ changing seasons o’er the mead may roll,
Spring reigns perpetual in the smiling soul!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.