Olvasószoba
To Mr. Kleiner, on Receiving from Him the Poetical Works of Addison, Gay, and Somerville
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1918
Since the cold Muses, heedless of my mood,
Deny me pow’r to sing my gratitude;
These limping lines, in grace and genius slight,
Must feebly hint the warmth I yearn to write!
KLEINER! whose gift, and greeting nobly penn’d,
Reveal the brilliant bard and gen’rous friend;
Whose taste and judgment so acutely find
The very book to suit a Georgian mind;
Condemn me not, if dull thanks I deliver,
Or poring o’er the gift, neglect the giver!
Happy the day that prompted you to dare
The dingy bookstall’s subterraneous air;
The shadowy cave, within whose depths are mass’d
The ling’ring relics of a lustrous past:
Where drowse the ancients, free from modern strife,
That crusty pedants fain would wake to life!
As kindly souls an orphan’d waif remove
From publick refuge to paternal love,
So have you now a lonely volume sent
Where, warmly welcom’d, it will find content:
Midst kindred tomes in new importance rest,
With studious care and constant reading blest.
What mem’ries haunt the retrospective brain
That views once more the bright Augustan train!
See peerless ADDISON, whose virtuous quill
Retin’d the town, and purg’d the times of ill.
Whilst clumsy Puritans, with heavy rage,
But injur’d when they meant to help the age,
Our bland SPECTATOR ply’d a lighter art,
And with his humour cleans’d the gen’ral heart.
Vice thrives on preaching; feeds on melancholy—
He who would cure, must laugh it off as folly!
Turn now to Gay, whose sprightly thoughts embrace
A fund of fancy and a world of grace;
In whom simplicity and art, combin’d,
Shap’d the bright virtues of an active mind.
With him we tread the town, or roam the lawn;
Or are with beasts in fabled converse drawn;
At Lincoln’s Inn Fields clap his tuneful play
Till Nicolini flings his mask away.
The Dean we fear; the Guardian we approve;
Pope we admire—but simple Gay we love!
Attend, ye rural groves, and hear the praise
Of honest Somerville’s Arcadian lays.
Scorn not his theme, nor slight his rustic fires,
But hail the laureate of our country ’squires:
Honour to them, whose deeds our pride provoke;
Who form Britannia’s dauntless heart of oak!
Thrice blessed books, whose fav’ring pow’r permits
Our stupid age to scan the ancient wits;
From crystal springs a purer nectar draw,
And led by sages, learn each time-try’d law;
Keep from the past a few remaining gleams
Of Will’s and Button’s Heliconian beams,
Nor sink too deeply in the quicksand snares
Of modern manners and affected airs!
KLEINER, to your kind thoughtfulness I owe
This bright addition to the genial glow;
This golden guide to pastures rare and new,
Where classick beauties greet the grateful view.
Can I my pen with decent ardour lift
To sing in fitting strains so choice a gift?
Pleasure more keen one thing could bring alone—
A new-imprinted book of Kleiner’s own!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.