Myrrha and Strephon

0 544

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1919

While zephyrs aestival among the blooms

   Of Vulpes’ tinted margin idly play,

And from far austral meads the strange perfumes

   Of lands unknown exert exotic sway,

Upon the bank, beneath a willow’s shade,

Pensive each noon reclines a beauteous maid.

 

So fair a nymph was never seen before;

   Venus hides close, averse to be compar’d;

The rural throng her myriad charms adore,

   And by each Faun the ecstasy is shar’d:

The gentle Naiads from their coverts peep,

To ape her graces as she lies asleep.

 

Yet this blest maid, whom mortals Myrrha call,

   One blessing lacks, and mourns with tearful eye;

For the young swain, who to her heart is all,

   Keeps cold and distant, being aw’d and shy:

That beauty which should bring him to her feet,

Dazzles his gaze, and frights him to retreat!

 

Narcissus’ self no colder mien preserv’d

   Than lovely Strephon, tenderest of boys;

Full many an Echo, lonely and unnerv’d,

   Pleads all in vain to share his simple joys:

But the fair lad ignores them as they pray,

And startled by their pleading, runs away.

 

One moment he on fair-hair’d Myrrha smil’d—

   A favour to no other damsel giv’n—

As if by such surpassing grace beguil’d

   To grant the bearer one small glimpse of heav’n;

And sure, sweet Myrrha should his best love win,

Since both in beauty are so close akin!

 

But when the nymph his leaving sought to stay,

   And spake of walks in many a distant grove,

The stripling’s cheek, like light Aurora’s ray,

   Told of his inexperience with love:

Full coy was he, nor wishful to be taught

The doubts and pains wherewith all passion’s fraught.

 

“Why dost thou hold me?” with alarm he cries;

   “Wouldst steal my heart but for an idle jest?

Wouldst chain my spirit with thine azure eyes,

   Then leave me lone, unloved, and unblest?

I fear thy kindness, nymph, since in thy pride

Thou win’st so many, but to cast aside!”

 

In vain doth Myrrha vow her changeless love,

   And call on Eros to attest her word;

Her tearful prayer to Strephon naught can prove,

   Who hath of other swains so often heard:

Of Aegon, Lycidas, and Polydore,

Whom Myrrha once did love, but loves no more.

 

Thus Myrrha, pining for the bashful swain

   Of whose caress she by past flames is cheated,

Is left alone upon the flow’ring plain,

   Fulgent with beauty, yet in love defeated:

And as she sighs to Naiads on the lea,

She bids them tread the paths of constancy!

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre