Plaster-All

0 530

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1922

(Apologies to “Pastorale” of Mr. Crane in the Dial.)

 

1

   I, who live

In the fourth dimension

On the third story

Of a not-unfashionable house

In a fashionable neighbourhood,

With pictures of Bill Sommer hung on the wall,

And an occasional one by myself—

That one, the woman’s uplifted face, for instance—

My best, I think,

A miraculous stroke,

Unthinkingly executed;

But Willy Lescaze liked it. . .

Lescaze . . . smearing the butter on one’s bread

With the supreme unction

Of a third-rate director

Of a fourth-rate playhouse,

Discoursing the pros and cons of art,

Somewhere in a bookshop in the Taylor Arcade,

Smiling to the ladies with bobbed hair

And occasionally to the gentlemen—

How I hate that type!

Hate it—hate it,

With the consistance of a hard substance,

Despising a piece of fluidity!

 

2

   Yes, I know

Most of the Spittle Review crowd,

But something,

Money, no doubt,

Drew me to Cleveland,

To the home of Crane’s Candies,

Mary Garden Chocolates,

And Laukhuff’s Bookshop.

Here it was,

That in the light of an interpreter,

Soon I met and succeeded

In surrounding myself

With a few of the Intelligentsia

That Cleveland affords,

Loveman, Sommer, Lescaze, Hatfield, Guenther. . . .

But Loveman

Left the fold early—pity, yes!

I might have made much of him,

In spite of his Hebraism,

Which (sibilantly whispered)

I did not recognize,

Even on my mother’s hearsay—

But there was much of the rebel,

Inborn and instinctive,

(As in all Jews)

In Loveman,

And so, after a perfectly wild argument

With him one lovely night, late July,

With the syringas in full blossom

On 115th Street,

We parted

To meet no more—at least as friends.

 

3

   And so,

Realizing, after all,

As I did, and so many before me,

Maxwell Bodenheim, T. S. Eliot, Margaret Anderson, Sherwood Anderson (No relations!), James Joyce, Ezra Pound,

And how many others,

Even less than myself,

That what it all amounts to,

In life, as in literature—

Is form.

Not emotion, not poetry, not beauty,

But the hard, visible outline.

Dave Gordon

(I can hardly control myself when I think of him!)

Asserted to Loveman,

Which in a fit of epilepsy, apoplexy or delirium,

Loveman seconded;

That my work—my own—my own,

Was a shade of T. S. Eliot’s, who was a shade

Of Jules Laforgue!

Ridiculous! Stupid! Ridiculous!

Men of genius

Are all derivative.

Shakspere, for instance,

Has even as much influenced

Internally as externally,

T. S. Eliot.

 

4

   The wind wails

Around the corner of Euclid and 115th St.,

The trees shiver

Like brass, or cymbals of some such metal,

It rains and then it ceases,

But I, seated on my Aztec carpets,

And playing Debussy

On the wheezy Victrola,

(What Rhythms! What Rhythms!)

Conjure for myself

An entire world,

Made of myself, by myself, for myself!

Knowing myself

To be myself.

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre