Eredeti címe Al Azif. Az Azif szót az arabok olyan éjszakai (bogarak kiadta) hangok leírására használták, melyekről úgy tartották, hogy démonok üvöltése.

Szerzője Abdul Alhazred, egy őrült költő a yemeni Sannából, aki állítólag az Ommiade kalifák alatt tevékenykedett i.sz. 700 körül. Meglátogatta Babilon romjait, Memphis földalatti titkait, és tíz évet töltött magányosan Arábia nagy déli sivatagában, – („Roba El Khaliyeh” vagy az ősök „Üres Tere”; és „Dahna” vagy „Karmazsin-sivataga” a modern araboknak) – melyről úgy tartják, hogy oltalmazó ördögi lelkek és a halál szörnyei népesítik be. Erről a sivatagról sok furcsa és hihetetlen csodát mesélnek azok, akik állításuk szerint ott jártak. Utolsó éveiben Alhazred Damaszkuszban tartózkodott, ahol a Necronomicon (Al Azif) íródott, s ahol rengeteg szörnyű és ellentmondásos dolgot beszéltek haláláról illetve eltűnéséről (i.sz. 738). Ebn Khallikan 12. sz-ban írt biográfiája szerint egy láthatatlan szörnyeteg ragadta el tündöklő napsütésben s falta fel iszonyatos módon nagy számú, halálra rémült szemtanú előtt. Őrültségéről sok pletyka terjengett. Azt állította, hogy látta a mesés Iramot, más néven az Oszlopok Városát, és hogy egy bizonyos névtelen, sivatagbéli város romjai alatt sokkoló krónikákat és egy, az emberiségnél idősebb faj titkait találta meg. A többitől különböző muszlim volt, aki ismeretlen lényeket (ő Yog-Sothothnak és Cthulhunak nevezte őket) imádott.

I. sz. 950-ben az Azifot, amelyet a kor filozófusai nagy tisztelettel, ám babonásan forgattak, a konsantinápolyi Theodorus Philetas titokban lefordította görögre Necronomicon címmel. Egy évszázadon keresztül bizonyos kísérletezőket borzalmas tettekre ösztönzött, amikor Mihály pátriárka betiltotta és elégette. Ettől kezdve csak titokban lehetett hallani róla, de 1228-ban Olaus Wormius elkészítette a könyv latin fordítását. A latin nyelvű szöveget kétszer nyomtatták ki: először a 15. sz.-ban (bizonyíthatóan Németországban) majd másodszor a 17. sz.-ban (talán Spanyolországban); mindegyik kiadás jelzet nélküli, a nyomtatás helye és ideje csak tipográfiai bizonyítékokon alapul. A könyv mind latin, mind görög változatát IX. Gergely pápa 1232-ben betiltotta, nemsokkal a latin fordítás elkészülte után, amely felhívta a figyelmet a könyv létezésére. Az eredeti arab nyelvű változat Wormius idejében elveszett, ahogy azt ő maga megjegyezte az előszóban; (mindazonáltal e században bizonytalan számú titkos másolat bukkant fel San Franciscóban, de később tűzvészek következtében mind elpusztultak), és a görög változatnak – melyet Olaszországban nyomtak 1500 és 1550 között – sem volt semmiféle nyoma egészen 1692-ig, amikor egy leégett könyvtárban megtalálták a maradványait. Dr Dee fordítása soha nem került nyomtatásba, csak az eredeti kézirat alapján kipótolt részletek lelhetők fel. Az egyik 15. sz.-beli latin nyelvű kiadásról úgy tudjuk, hogy a British Museumban őrzik lakat alatt, míg a 17. sz.-beli kiadás állítólag a párizsi Bibliotheque Nationale-ban van. Egy másik 17. sz.-beli kiadás a Harvardon van, a Widener Libraryben, egy másik Arkhamben, a Miscatonic Universityn, egy harmadik pedig a Buenos Aires-i Egyetemen. Számos más másolat létezhet még titokban – egy 15.századi példány állítólag egy ünnepelt amerikai milliomos magánygyűjteményét gazdagítja.

Egy még mindig bizonytalan pletyka szerint egy 16.sz.-beli görög nyelvű szöveget pedig a Pickman család őrizte, de még ha így is volt, 1926-ban eltűnt a művész R.U. Pickmannel együtt. A könyvet a legtöbb ország hatóságai betiltották, csakúgy mint az összes szervezett egyház. Olvasása rettenetes következményekhez vezet.

Annak idején az a hír járta a könyvről (amit a nagyközönség viszonylag kevéssé ismer), hogy R. W. Chambers korai novellájának, a The King in Yellow címűnek ötletét e könyvből merítette.

Kronológia

– I. sz. 730 körül Abdul Alhazred Damaszkuszban megírja az Al Azifot.

– 950 körül Necronomicon címen Theodorus Philetas lefordítja görögre.

– 1050 körül Mihály pátriárka a görög szöveget elégeti (az arab már elveszett) .

– 1228-ban Olaus görögből latinra fordítja.

– 1232-ben IX. Gergely a görög és a latin szöveget betiltja.

– 14.. Fekete betűs kiadás Németországban.

– 15.. Görög szöveg nyomtatása Olaszországban.

– 16.. A latin szöveg nyomtatása Spanyolországban.

*

A leírást ki kell pótolnunk egy 1927 november 27-i keltezésű levéllel, melynek címzettje Clark Ashton Smith volt:

Nincs esélyem új anyag készítésére ezen az őszön, de már vannak feljegyzéseim és vázlataim, melyek későbbi történeteim alapjául fognak szolgálni. Bizonyos adatokat jelöltem ki az őrült arab Abdul Alhazred híres és elmondhatatlan Necronomiconjából! Úgy tűnik, hogy ezt a megdöbbentő istenkáromlást Sanna egyik szülöttje alkotta Jemenben, aki Kr.u. 700. körül élt és prédikált és sok rejtélyes utat tett meg Babilon romjaihoz, Memphis katakombáihoz, és Arábia déli sivatagainak ördögjárta és járatlan pusztaságaihoz – a Roba el Khaliyeh-hez, ahol állításai szerint az emberiségnél korábbi feljegyzéseket talált, és ahol megtanult Yog-Sothoth-hoz és Cthulhu-hoz imádkozni. A könyv Abdul öregkorának terméke volt volt, melyet Damaszkuszban írt, és amelynek eredeti címe a Al Azif volt – azif (cf. Henley’s megjegyzése a Vathek-hez) névvel illetik azokat a furcsa éjszakai zajokat (rovarok hangját), melyet az arabok a démonok üvöltésének neveznek. Alhazred szörnyű körülmények között 738-ban halt meg – vagy tűnt el. 950-ben a bizánci Theodorus Philetas Necronomicon néven fordította görögre, és száz év múlva Konstantinápoly pátriárkája, Mihály parancsára égették el. Latinra Olaus fordította 1228-ban, de IX. György pápa 1232-be betiltotta. Az eredeti arab szöveg még Olaus előtt elveszett, és az utolsó görög másolatot Salemben semmisítették meg 1692-ben. A könyvet a 15., a 16., és 17. században is kinyomtatták de kevés másolat maradt fenn. Bárhol létezik is, gondosan őrzik a világ józanságának és jólétének megőrzése érdekében. Egyszer egy ember végigolvasta a Miskatonic Egyetem könyvtárában, Arkhamban őrzött másolatot – végigolvasta és bomlott elmével menekült a hegyek közé... de ez már egy másik történet!

És egy másik levélben (James Blish-hez és Villiam Millerhez, 1936), Lovecraft mondja:

A pokoli és undorító Necronomicon biztonsági másolataival szerencsések vagytok. Ezek a 15. századi, németországi latin nyelvű, vagy az 1567-ben Itáliában nyomott görög, vagy az 1623-as spanyol fordítás másolatai? Esetleg valamelyik másik szöveg másolatai ezek?