One Black Stain, The

0 467

Szerző: Robert E. Howard • Év: 1962

They carried him out on the barren sand

where the rebel captains died;

Where the grim gray rotting gibbets stand

as Magellan reared them on the strand,

And the gulls that haunt the lonesome land

wail to the lonely tide.

 

Drake faced them all like a lion at bay,

with his lion head upflung:

"Dare ye my word of law defy,

to say this traitor shall not die?"

And his captains dared not meet his eye

but each man held his tongue.

 

Solomon Kane stood forth alone,

grim man of sober face:

"Worthy of death he may well be,

but the trial ye held was mockery,

"Ye hid your spite in a travesty

where justice hid her face.

 

"More of the man had ye been, on deck

your sword to cleanly draw

"In forthright fury from its sheath

and openly cleave him to the teeth --

"Rather than slink and hide beneath

a hollow word of the law."

 

Hell rose in the eyes of Francis Drake.

"Puritan knave!" swore he.

"Headsman! Give him the axe instead!

He shall strike off yon traitor's head!"

Solomon folded his arms and said,

darkly and somberly:

 

"I am no slave for your butcher's work."

"Bind him with triple strands!"

Drake roared and the men obeyed,

Hesitantly, as if afraid,

But Kane moved not as they took his blade

and pinioned his iron hands.

 

They bent the doomed man over to his knees,

the man who was to die;

They saw his lips in a strange smile bend,

one last long look they saw him send,

At Drake his judge and his one time friend

who dared not meet his eye.

 

The axe flashed silver in the sun,

a red arch slashed the sand;

A voice cried out as the head fell clear,

and the watchers flinched in sudden fear,

Though 'twas but a sea bird wheeling near

above the lonely strand.

 

"This be every traitor's end!"

Drake cried, and yet again.

Slowly his captains turned and went

and the admiral's stare was elsewhere bent

Than where the cold scorn with anger blent

in the eyes of Solomon Kane.

 

Night fell on the crawling waves;

the admiral's door was closed;

Solomon lay in the stenching hold;

his irons clashed as the ship rolled.

And his guard, grown weary and overbold,

lay down his pipe and dozed.

 

He woke with a hand at his corded throat

that gripped him like a vise;

Trembling he yielded up the key,

and the somber Puritan stood free,

His cold eyes gleaming murderously

with the wrath that is slow to rise.

 

Unseen, to the admiral's door,

went Solomon Kane from the guard,

Through the night and silence of the ship,

the guard's keen dagger in his grip;

No man of the dull crew saw him slip

through the door unbarred.

 

Drake at the table sat alone,

his face sunk in his hands;

He looked up, as from sleeping --

but his eyes were blank with weeping

As if he saw not, creeping,

death's swiftly flowing sands.

 

He reached no hand for gun or blade

to halt the hand of Kane,

Nor even seemed to hear or see,

lost in black mists of memory,

Love turned to hate and treachery,

and bitter, cankering pain.

 

A moment Solomon Kane stood there,

the dagger poised before,

As a condor stoops above a bird,

and Francis Drake spoke not nor stirred

And Kane went forth without a word

and closed the cabin door.

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Nymph's Reply to the Modern Business Man, The

Válasz Olive G. Owen versére.

Olvasás

August Derleth:
Gable Window, The (Murky Glass, The)

Wilbur toronyszobájának ablaka egy másik dimenzióba vezető kapu. A férfi az egyik rejtélyes könyvben leírást talál a kapu használatáról. Az aktivált dimenziókapun félelmet, és undort keltő szörnyek próbálnak áthatolni...

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre