Olvasószoba
One Black Stain, The
Szerző: Robert E. Howard • Év: 1962
They carried him out on the barren sand
where the rebel captains died;
Where the grim gray rotting gibbets stand
as Magellan reared them on the strand,
And the gulls that haunt the lonesome land
wail to the lonely tide.
Drake faced them all like a lion at bay,
with his lion head upflung:
"Dare ye my word of law defy,
to say this traitor shall not die?"
And his captains dared not meet his eye
but each man held his tongue.
Solomon Kane stood forth alone,
grim man of sober face:
"Worthy of death he may well be,
but the trial ye held was mockery,
"Ye hid your spite in a travesty
where justice hid her face.
"More of the man had ye been, on deck
your sword to cleanly draw
"In forthright fury from its sheath
and openly cleave him to the teeth --
"Rather than slink and hide beneath
a hollow word of the law."
Hell rose in the eyes of Francis Drake.
"Puritan knave!" swore he.
"Headsman! Give him the axe instead!
He shall strike off yon traitor's head!"
Solomon folded his arms and said,
darkly and somberly:
"I am no slave for your butcher's work."
"Bind him with triple strands!"
Drake roared and the men obeyed,
Hesitantly, as if afraid,
But Kane moved not as they took his blade
and pinioned his iron hands.
They bent the doomed man over to his knees,
the man who was to die;
They saw his lips in a strange smile bend,
one last long look they saw him send,
At Drake his judge and his one time friend
who dared not meet his eye.
The axe flashed silver in the sun,
a red arch slashed the sand;
A voice cried out as the head fell clear,
and the watchers flinched in sudden fear,
Though 'twas but a sea bird wheeling near
above the lonely strand.
"This be every traitor's end!"
Drake cried, and yet again.
Slowly his captains turned and went
and the admiral's stare was elsewhere bent
Than where the cold scorn with anger blent
in the eyes of Solomon Kane.
Night fell on the crawling waves;
the admiral's door was closed;
Solomon lay in the stenching hold;
his irons clashed as the ship rolled.
And his guard, grown weary and overbold,
lay down his pipe and dozed.
He woke with a hand at his corded throat
that gripped him like a vise;
Trembling he yielded up the key,
and the somber Puritan stood free,
His cold eyes gleaming murderously
with the wrath that is slow to rise.
Unseen, to the admiral's door,
went Solomon Kane from the guard,
Through the night and silence of the ship,
the guard's keen dagger in his grip;
No man of the dull crew saw him slip
through the door unbarred.
Drake at the table sat alone,
his face sunk in his hands;
He looked up, as from sleeping --
but his eyes were blank with weeping
As if he saw not, creeping,
death's swiftly flowing sands.
He reached no hand for gun or blade
to halt the hand of Kane,
Nor even seemed to hear or see,
lost in black mists of memory,
Love turned to hate and treachery,
and bitter, cankering pain.
A moment Solomon Kane stood there,
the dagger poised before,
As a condor stoops above a bird,
and Francis Drake spoke not nor stirred
And Kane went forth without a word
and closed the cabin door.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.