More Chain Lightning

0 552

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1915

Of the various outside activities of our United members, none is more deserving of sincere commendation and respect than the campaign for temperance and reform now being conducted by Mr. Andrew Francis Lockhart of Milbank, S.D. His little professional magazine, Chain Lightning, last April succeeded in ridding the city of Milbank of its licenced saloons, and in securing the conviction of illicit retailers and resort proprietors. Not even a dastardly and cowardly physical assault from behind his back, committed in the office of The Milbank News by a disreputable fellow whom Mr. Lockhart had exposed, has deterred our fearless amateur associate Irons his noble and necessary work. Since most United members have probably seen Chain Lightning, it appears rather extraordinary that the amateur papers have made so little endeavour to assist in combating the menace of strong drink and kindred evils; wherefore the writer feels constrained to urge some concerted action by our publishers in supporting Mr. Lock-hart’s campaign for decency, and in attacking any remaining phases of the liquor problem which Chain Lightning has not yet struck.

Chief among these hitherto neglected phases is one for which the professional press is largely to blame, and which, therefore, the amateur press can oppose with a particularly poetic justice; the advertising of beer and whiskey, and especially that disgustingly insidious type of advertising which deliberately seeks to create a false moral sentiment in favour of drink, at the same time placing the prohibitionists in the light of tyrannical meddlers.

A notorious beer-brewing corporation of St. Louis, sustained by an enormous capital which extends high into the millions, and therefore capable of buying the servile sentiment of the prostituted press, has during the past few months been issuing a series of infamous advertisements which constitute an insult to the greatest men this nation ever produced, and which for its pernicious tendencies should have been suppressed at its very inception. The general plan of this contemptible series is to present a brief biography of some eminent American statesman such as Washington, Jefferson, Carroll, or Morris, who lived before science had demonstrated the overwhelmingly deleterious properties of alcoholic beverages, and therefore before the moral necessity of total abstinence was emphasised. After justly lauding the virtues of each statesman, the scheming biographer mentions the fact, of course inevitable on account of the early period, that the subject of the essay was a moderate drinker of liquor, and, now departing utterly from reasonable probability, asserts that “if the great man were living today, he would be opposed to prohibition, which limits the rights of the individual” (etc., etc., ad nauseam). What comment is necessary upon such a flagrant abuse of the liberty of the press? This series, entitled “Framers of the Constitution”, is published in practically every current American daily, reaching and tainting the primitive mind of the labourer, and perverting the impressionable intellect of the child. It is poison of the vilest kind, distributed for hire by supposedly respectable newspapers, including those of the very highest class, such as the Providence Daily Journal and Evening Bulletin. The intelligent reader can discern with ease the despicable hypocrisy and falsity of these miserable advertisements. He realises keenly the fact that our serious, virtuous forefathers would have been not only participators, but active leaders in the temperance movement, had it existed in their time. As to the “personal liberty”, “rights of man”, and other popular phrases similarly misused, there are few indeed who can fail to perceive that the “liberty” and “right” of a man voluntarily to transform himself to a beast, and in the end to degrade himself and his descendants permanently in the scale of evolution, is equivalent to his “liberty” and “right” to rob and murder at will. If the law may justly suppress theft and homicide, it may certainly with equal justice suppress the manufacture, sale, and consumption of that liquid evil which incites most of the world’s theft and homicide. As to “moderate drinking”, we might on similar ethics condone “moderate larceny” or “moderate manslaughter”. Human nature admits of no exact middle course in drinking. He who usually drinks “a little”, will always on occasion drink “a little too much”, wherefore the only sane course is absolutely total abstinence. The practical difficulty in enforcing Prohibition is admittedly great, but no man of virtue can do otherwise than work toward the final downfall of Runs. To distinguish between beer and ardent spirits is to quibble. The poison is different only in degree, and the use of one inevitably encourages the use of the other.

But though these facts are perfectly evident to the enlightened reader, they are but vaguely comprehended by the masses, who therefore fall an easy prey to the alluring advertisements of the brewer and distiller. Such evil propaganda deserves no place in modern civilisation, though it perhaps reveals to the prohibitionist the essential unnaturalness of the craving for drink, and the increasing power of reform; the advertisements are obviously designed both to arouse the liquorish desires of the public, and to nullify the good effect of prohibition work.

As Mr. Lockhart has regretfully asserted in a letter to the writer, a moral or legal appeal to the wealthy brewing class would be fruitless. Dulled in the first place to ethical impressions, their tainted money protects them from the law. The professional press, therefore, is the vulnerable spot, and the logical point for our attacks. No method should be spared to decrease the circulation and popularity of every journal, high or low in its cultural appeal, which sells itself and its pages to the daemon Runs. Remonstrant letters to some of the less offensive of these papers might serve well as a beginning, whilst every amateur publisher should be willing to give space to the intelligent denunciation of the liquor interests. Extra copies of these amateur journals, judiciously distributed to professional editors who tolerate advertisements of whiskey and beer, might do more good than the majority now believe.

Print and publicity, declares Mr. Lockhart, are the only effective weapons against corruption, wherefore the members of the United may find in temperance work a splendid opportunity to demonstrate their energy and ability.

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre