„Ennek a tanulmánynak a megírásával elsősorban az volt a célom, hogy egy, a magyarországi irodalomkritika által kevéssé ismert szerző, H. P. Lovecraft előtt rójam le tiszteletemet.  

Az, hogy ez a név hazánkban kevés irodalmárnak mond bármit is, két okra is visszavezethető. Először is, Lovecraft a huszadik század első évtizedeiben, az Egyesült Államokban alkotott, s művészetét saját korában csak kevesen méltányolták; halála után még évtizedeknek kellett eltelnie, hogy – követői és szakértői áldozatos munkájának köszönhetően – neve szélesebb körben is ismertté váljon. Ez a „szélesebb kör” azonban még mindig csak viszonylagos: bár a lovecrafti motívumok mostanra alaposan átitatták a jelenkor irodalmi, képző- és filmművészetét, a többség még mindig igen keveset tud a mögöttük álló emberről. Ráadásul, bár Amerikában jelentős mennyiségű szakirodalom született Lovecraft életéről és életművéről, a tengerentúlra ebből csak kevés jutott el, és szinte semmit sem fordítottak le belőle magyar nyelvre. Ebből az okból kifolyólag, bár a bibliográfiában igyekszem minél teljesebb listát adni a fontosabb tanulmányokról, az angolt kevésbé értő olvasó számára nemigen szolgálhatok ajánlásokkal arra nézve, hogy merre tájékozódhatna tovább Lovecraftról. Az egyetlen lehetőségem, hogy ebben a tanulmányban próbálok minél teljesebb képet adni a szerzőről.  

Lovecraft relatív ismeretlenségének másik fő oka, hogy egy kevéssé kanonizált műfajban, a horror-irodalom berkein belül alkotott. Ez persze önmagában nem zárná ki azt, hogy szépirodalmi jelentőséget tulajdonítsunk neki, hiszen az, hogy Edgar Allan Poe ma Magyarországon középiskolai tananyag, azt mutatja, hogy a szépirodalom egyáltalán nem zárkózik el a rémtörténet műfajától. S ha ma arra kérnénk bárkit, aki szakértőnek számít a témában, hogy kulturális hatásuk szerint rangsorolja az amerikai horror-irodalom nagyjait, Lovecraft jó eséllyel a második helyen, közvetlenül Poe mögött végezne; az tehát, hogy az előbbi szinte teljesen ismeretlen Magyarországon, míg az utóbbi az alapműveltség részének számít, azt jelzi, hogy a téma akár egy ennél jóval részletesebb tanulmányt is megérdemelne.  

A sors azonban úgy hozta, hogy míg Poe gyorsan az irodalmi kánon részévé vált, Lovecraftot sokáig egyértelműen a fantasztikus irodalom kategóriájába sorolták és sorolják sokan ma is. Ennek oka valószínűleg az, hogy elsősorban különféle magazinokban és antológiákban publikáló, huszadik századi szerzőként a felületes szemlélő számára sokkal közelebb áll Stephen Kinghez és Anna Rice-hoz, mint Poe-hoz, Mary Shelley-hez vagy éppen Ann Radcliffe-hez. Az igazság azonban az, hogy mindkét kategorizáció téves volna: Lovecraft jelentősége részben éppen abban áll, hogy képes volt összekötő szerepet betölteni a két korszak között, és a rémtörténet évszázados motívumait aktualizálni és kiegészíteni a modern kor követelményeinek megfelelően. Ezért ahelyett, hogy rögtön a téma közepébe vágnék, szükségesnek láttam egy rövid összefoglalást mellékelni arról a pályáról, amit a horror-irodalom kialakulásától a századfordulóig bejárt. Aki tehát H. P. Lovecraft világáról, a Cthulhu-mítosz Nagy Öregjeiről és egyéb lenyűgöző borzalmairól, a Necronomiconról vagy az Antarktisz letűnt városairól akar többet megtudni, lapozzon egy kissé előre – akiknek pedig mindez egyelőre semmit sem mond, kérem, olvasson tovább.”  

Tovább a szakdolgozathoz