A romantikus, álközépkori hagyomány utolsó, megkésett képviselőjeként a gótikus regény számos kellékét felvonultatja: vad és távoli tájak, egzotikus helyszínek, furcsa történetek sora, labirintusszerű csapdahelyzetek és a protestánsokat visszacsábítani igyekvő katolikus Európa vonzereje jelenik meg benne. John Melmoth, az ifjú diák átveszi nagybátyja örökségét. A hagyatékban talált kézirat azt állítja, annak a szintén John Melmoth névre hallgató egyik őse eladta a lelkét az ördögnek a halhatatlanságért cserébe. Az alku áldozata még mindig kárhozottan bolyong, mert a legnyomasztóbb körülmények között élő szerencsétlenek sem vállalják át terhét. A Melmothban a spirituális rettegés soha nem látott magasságokba jut. A regény az emberi természet lényegére tapint rá, megérti a valódi kozmikus félelem végső eredetét, s a szerző fehéren izzó, együttérző szenvedéllyel van jelen, melytől a könyv a művészi önkifejezés igaz lenyomatává válik, pusztán ügyesen összetákolt kreáció helyett.