43.100 szavas kisregény, amely fantasztikus és horrorelemeket ötvözve mutatja be az álmok erejét. Az író halál után jelent csak meg először a Derleth által szerkesztett gyűjteményben. A kisregényen egyértelműen meglátszik Beckford Vathek-jének a hatása. Néhány kritikus szerint a Zarándokút volt az egyik kísérlet Lovecraft részéről arra, hogy folytassa a félbemaradt Azathoth-ot. Mások azt sem felejtik el megemlíteni, hogy ez a kisregény rendkívül nehezen olvasható: túllakat. Ahogyan Lovecraft írja, "félek, hogy Randolph Carter kalandjai elérik azt a pontot, hogy az olvasó túlságosan eltelődik, elmegy az étvágya tőle, vagy pedig, hogy a nagyszámú hátborzongató képi ábrázolás együtt végül elpusztítja az idegenség benyomásának érzetét felkelteni kívánó képi megjelenítés erejét".

Randolph Carter az ismeretlen Kadath keresésére indul. Többször jelenik meg álmában egy gyönyörű város, de mindig túl hamar felébred, és az álom szertefoszlik. Az álmaiban kirajzolódó királyi város hollétéről azonban nagyon kevesen tudnak, Carter ezért az ismeretlen Kadath keresésére indul, hogy ott az istenektől kérjen segítséget. Alászáll Nasht és Kaman-Thah papjaihoz, akiknek temploma az álomföldek határán áll. Veszélyektől nem mentes útja egy elvarázsolt erdőn halad keresztül, ahol találkozik a zoog nevű rágcsálókkal. A macskák által uralt Ulthar városát is felkeresi, és hamar megleli a módot, amellyel megtalálhatja Kadathot.