A kisregény kevésbé a története, hanem az általa teremtett műfaj és toposz miatt érdekes. Bár Walpole sokat merített a korábbi rémhistóriákból, a lovagregények világából, kísértethistóriákból, ilyen koncentráltan korábban még nem jelent meg a kísértetkastély toposza. Az otrantói kastély alatti zegzugos folyosók, katakombák, sötét alagutak világa szinte sűrítve adja a későbbi rémregények helyszínének ősét, a titkokkal teli kastély alatti világot. A sötétségben véletlenül találkozó, később fontossá váló szereplők, a kastély alatti katakombákból induló sötét alagút, mely a közeli templomba vezeti a menekülő szüzet, Isabellát, lassan megteremtik a gótikus rémregény alapjait.

A gonosz hajlamú várúr, Manfred kezében futnak össze a cselekmény szálai. Manfreddal ellentétes oldalon foglalnak helyet a női szereplők: lánya Matilda, s elhunyt fiának jegyese Isabella. A családi perpatvarba azonban beleszól a végzet, egy különös kísértet alakjában...